[történet]

      Nos, először nálad is egy jókora megdorgálással szeretném kezdeni a kritikámat, ugyanis a novellád másfél oldallal túllépi a felső limitet. Ezt a leszólást már csak azért is kapod az elején, mert ez nekünk ugyebár plusz munka.

A másik dolog, ami fontos észrevétel, és az első átgörgetés alkalmával észrevettem, hogy nálad is hiányoznak a párbeszédeidnél a kezdő gondolatjel és az első szó közötti szóköz. Ugyanúgy, ahogy a mondatvégi írásjeleid után is elhagytad őket, amitől nagyon csúnyán egybefolyik a szöveg, és kényelmetlen olvasni. Nagyon kényelmetlen. Ráadásként ott virít alatta a rondácska piros cikk-cakk is.

Na, a kezdeti észrevételek után belekezdek az írásodba.

Nyelvtani hibának minősülnek a lemaradt vesszők, mellyel rögtön a második sorban találkoztam.

„Sosem felejtem el, amikor…”

És volt még több is:

 „Nem csak azért, mert…”

„És úgy viselkedett, ahogy itt nem megszokott.”

Ez a mondatod pedig csemege – és legfőbb jele annak, hogy félvállról veszed a formaságokat:

„Köszönni kellett mindenkinek, (vessző) ha az utcán végigmentél, (szóköz) udvariasnak lenni, (innen valamiért nem maradt ki a szóköz) mosolyogni és ezerszer is válaszolni a hülye kérdésekre a tanulmányaimat illetően, (vessző) és hogy mi akarok lenni  később.” – Mindennek a tetejébe az utolsó szó előtt dupla szóköz van.

És ha már a figyelmetlenségről beszélek, akkor itt gyorsan meg is jegyezném, hogy a szöveged túlzottan tagolt. Nem akarlak megbántani, de egyáltalán nem esztétikusak ezek a kis bekezdések – ugyanúgy, ahogy a tizenakárhány sorosak sem. Természetesen néha mindenhol vannak rövid sorok, meg olyan részek, ahol sok a rövid sor, de nálad a fő probléma az, hogy ez a túlzásba vitt darabolás végigkíséri az egész művet. Egyszerűen túl sok.

A helyzet viszont az, hogy sejtem, hogy miért csináltad ezt – egy jó helyen megtört bekezdés növelheti (és sok esetben növeli is) a mondatok nyomatékát. Viszont ez az, amiből már az elején érzem, hogy sok. Nem szabad minden egyes szót kihangsúlyozni, hagyni kell, hogy az olvasó vegye észre őket, és tényleg csak a legfontosabbat ily módon kiemelni. Ha viszont túl sok a „nyomós szó”, akkor az igazán lényegesek elvesznek a többi „fontos” között. Erre figyelj oda. :)

Példa:

„Fogalmam sem volt róla miért olyan csendes, miért nem beszélget az osztálytársaival, miért üldögél mindig egyedül az iskolaudvaron vagy az ebédlőben.

Én a helyedben így írtam volna:

„Fogalmam sem volt róla miért olyan csendes, miért nem beszélget az osztálytársaival, miért üldögél mindig egyedül az iskolaudvaron vagy az ebédlőben. Ő sosem ment haza a többiekkel együtt, mindig egymagában indult el. Nem vett részt az osztálytársak által szervezett összejövetelekben. Mindig egyedül láttam…”

Egybe tartoznak a mondatok, semmi szükség külön írni őket.

„… halvány volt csak az esély (vessző) hogy ebből valaha is kiszabadulhatok.”

„Utáltam... (szóköz) de ez volt az életem.”

„Ő viszont nem illeszkedett be. (szóköz) Talán mert nem is akart...”

Oké, támadt egy ötletem. Összeírom neked itt és most, hogy mik elé kell szóköz és vessző, és akkor nem kell tizenegy és fél oldalon keresztül ezekkel vesződnöm.

Na, szóval, szóközt MINDEN után teszünk (pontok, vesszők, felkiáltójelek, kérdőjelek, gondolatjelek, idézőjelek, zárójelek, kettőspontok, stb.). Kivételt képez a nyitó-zárójel, a nyitó-idézőjel, és minden ezekhez hasonló nyitó-jel. Egyébként az összes írásjel után kötelező a szóköz használata! Ezt nem én találtam ki, nyelvtanilag így helyes. (Arról nem is beszélve, hogy a „…” is automatikusan egy karakterré válik, ha teszel egy szóközt utána.) A dupla szóköz viszont a Világ minden pontján helytelen, és ezzel is találkoztam már Nálad ez előbb – és később is (utólag megjegyezve).

Ez előtt és után is használunk szóközt:

·    gondolatjel (Kivéve, ha a párbeszéd elején áll, akkor előtte nincs. Ha viszont mondatot csatolunk a dialógushoz, akkor ebben a formában követjük el.)

Vesszőt írunk ezek előtt:

·      hogy

·      mert

·      de

·      ha

·      vagy („vagy-vagy” jelentésben, nem úgy, hogy „te vagy”)

·      hanem

·      majd

·      mint

·      tehát, szóval, így, akkor, stb.

·      vonatkozó névmások (ki, mi, aki, ami, ahogy, amíg, míg, miután stb.)

·      s (az „és” szó rövidítéseként vesszőt kell ez elé is tenni)

·      nevek, megszólítások („- Szia, XY!”)

Ezek után:

·    na

·    nos

·    hát

·    „Tudom, hogy…”, „Gondoltam, elmondom…”, „Azt hiszem, hogy…”, stb.

Na, első körben ez lenne az, ami helytelen. Egyébként a fogalmazásoddal nincs baj, nekem tetszik. Eddig nem verte ki a szemem egy szóismétlés sem, meg semmi hasonló, úgyhogy a nyelvtani és formai hibáid ellenére jár egy jó pont is a fogalmazókészségedre.

Ájj, mégis van valami, ami belerondít a fogalmazásodba, és ez nem más, mint a darabos szöveg, amit a folytonos tördelésed csak még jobban kiemel. Másolnék:

„Titokzatos volt és az is maradt.

Remélem, így utólag már Te is érzed, hogy milyen… hát, darabos. Mint egy távirat, s már csak a „STOP!”-ok hiányoznak a mondatok végéről. Már bocsi a hasonlatért.

Sokkolódtam! Áááá! Leírom, mi futott át a fejemen: „Ez Georg! Én Georg vagyok!”. xD Persze, ez a saját hülyeségem, simán rájöhettem volna a fenti adatokból, de azok valahogy… elfelejtődtek. xD Oké, túllépek rajta. xP

Hupsz, van itt valami, amit én a logikai bakikhoz szoktam sorolni. Van egy bekezdésed, amiben van egy kisebb, de annál nyomósabb képzavar:

„De ugyanakkor jó is volt ez...Nem értettem magam...Én sosem vonzódtam a másik nemhez. Kétségbeesve harcoltam azellen hogy homoszexuális lennék.”

Leírom, mire gondoltam:

„De ugyanakkor jó is volt ez… (szóköz) Nem értettem magam… (szóköz) Én sosem vonzódtam a saját nememhez. Kétségbeesve harcoltam az (szóköz) ellen hogy homoszexuális lennék.”

Úgy gondolom, hogy ha Georg fiú – már pedig az –, akkor az a bizonyos másik nem a női nemet rejti magában. Ha viszont ő sosem vonzódott a másik nemhez, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy homoszexuális. Az ilyen kis buktatókra figyelj oda! ;)

„Inkább azt nem tudtam hogyan tovább? Felhivjam?!” – Helyesen: „Inkább azt nem tudtam hogyan tovább? Felhívjam?” Nem tartom indokoltnak a felkiáltó jelet is az utolsó mondat végén, ugyanis az egy egyszerű kérdés.

 „Miért baj az ha valaki eltér az átlagostól, miért gond ha valaki nem teríti ki a lapjait, ha van magánélete és nem beszél az egész környék róla?!” – Ez nem rossz, hanem tetszik. :) A „?!” viszont megint ok nélkül került a mondat végére.

 „… a családjának is kötelező a figyelem középpontjába kerülni, máskülönben kiutálják.” – Igen, igen, a máskülönben – és társai – előtt is van vessző.

 „Aztán remegő gyomorral vártam lesz e reakció.” – Helyesen: lesz-e.

 „Az én hangom pedig az izgalomtól remegett.

-Aha.csak ennyit tudtam mondani.”

Helyesen:

„Az én hangom pedig az izgalomtól remegett.

- Aha - csak ennyit tudtam mondani.”

A telefonbeszélgetés nagyon tetszett. Maga a dialógus is életszerű, és a mellé tűzdelt leírások nagyon jól kiegészítették a szituációt. Éreztem, ahogy Georg remeg az izgalomtól, azt is, hogy mennyire zavarban van. Az érzelemábrázolás terén is megmutattad, hogy ügyes vagy. :)

Hm, és utána is jó az érzelemleírás. Részletes, kidolgozott, életszerű, szép.

A baj csak az, hogy a helyesírásod belerondít ebbe a szép képbe. Ne dolgozz magad ellen, szoktasd rá magad a helyes nyelvtanra és formaiságokra, és kiemelkedő szépségű irományokat adhatsz ki a kezed közül.

Visszatérve a dicséret előttiekre – szintén kihagytál egy gondolatjelet:

„-Ööhm..tetszik ahogy viselkedsz.Alaposan felkavarod az állóvizet.Feltűnő vagy.Azonkívül mindenki totál ki bukva mert baromira idegesíti őket hogy nem tudnak rólad meg a családodról semmit. Szárnyra keltek a pletykák...beszéltem össze vissza.”

Helyesen:

„-Ööhm… tetszik, ahogy viselkedsz. Alaposan felkavarod az állóvizet. Feltűnő vagy. Azonkívül mindenki totál ki bukva, mert baromira idegesíti őket, hogy nem tudnak rólad meg a családodról semmit. Szárnyra keltek a pletykák… - beszéltem össze vissza.”

 „-Mármint???-kérdőn néztem rá.” – NE!!!!!!!!!!!!!! Csak halmozott írásjelet ne!!!!!!!!!!

Sorkizárttá tettem a szöveget, mert nekem úgy kényelmesebb, és annál a résznél, ahol Georg elmeséli, hogyan barátkozott össze Billel az egyik bekezdésed végén nem enter, hanem csak sortörés van.

„legszivesebben” – legszívesebben.

„Eljött a téli szünet és még mindig nem tudtam róla többet, mint a neve és a telefonszáma.” – Ez sem rossz, de megint dicsérni támadt kedvem. Annyira igaz ez a mondat. Az ötödik oldalt olvasom, és eddig tényleg nem volt szó semmiről, amitől jobban megismerhettük volna Bill karakterét. Tényleg titokzatos. Georg viszont – hűen a leírtakhoz – nyílt (annak ellenére, hogy nem talált más barátokat), és ezt csodásan érzékelteti a folyamatos gondolatok, amiket közölsz, és az, hogy mindig csak ő beszél. Bár ez tökéletesen ellentéte a valóságnak (Bill, akinek képtelenség befogni a száját, csak mondja, mondja…), de mégis érzem, hogy nem csak szereplők vannak a novelládban, hanem személyiségek. És ezt képes voltál úgy elérni, hogy meghazudtoltad a valót. Ez mutatja, hogy a karakterábrázolásod, a jellemfestésed is fejlett.

„… néha már féltem, hogy unja a sok fecsegést és nem ismertem magamra, hisz alapjában véve én is egy csendes fiú vagyok, de ha neki kell mesélnem akár reggelig is mondanám…”

Ez egyéni vélemény, de én ezt a mondatot kihagytam volna:

„Az arcom pirossá vált, a pulzusom nagyon sok lehetett és a fejemben valamiért Amy Lee és Seether dala a Broken szólt...”

Nem a zenei stílusod akarom lehúzni (én is szeretem ezt a számot), de tönkrevágta a hangulatot. Látom a kapcsolódást is, de ez mégsem illik ide. Az a rész – ami szintén jól sikerült – a két főszereplő érzelmeiről szól, arról, ahogy Bill végre mond magáról valamit, és ebbe a témába nem illik bele a zene. Azt tanácsolom, hogy ha nagyon bele akarod írni a számot, akkor a novella elején, vagy közben helyezd el a linkjét és/vagy az előadót, plusz címet, és kész. De ne ziláld szét a hangulatot, amit hosszú sorok árán felépítgettél.

„és egy egy madár” – egy-egy.

„-Nekem haza kell mennem Georg.-sóhajtotta.” – Helyesen: „- Nekem haza kell mennem, Georg – sóhajtotta.”

Georg neve után nincs pont. Hogy miért? Mert párbeszéd írásánál, ha a mondott szöveghez további gondolatokat fűzünk és az értelmileg kapcsolódik a dialógushoz (mint például a gondolatjelek után álló félmondatok), akkor a pontot nem szabad kitenni. Ilyen esetekben csak a kérdőjel és a felkiáltójel kiírandó. Ha viszont a hozzáfűzött gondolat nem kapcsolódik a dialógushoz, akkor ki kell tenni a pontot és a mellékelt mondatot nagybetűvel kezdjük, mivel új mondatnak számít.

Ezt szintén nem én találtam ki, de ha megnézed egy könyvben, ott is észreveheted ezt.

És mellesleg megjegyezném, hogy az idézett rész előtti eseményeknagyon szépen vannak leírva, gratulálok hozzá. :)

„Mi volt ez az egész?! És miért volt olyan jó?! Lehetséges hogy mindkettőnknek több ez mint egy hétköznapi barátság?!” – Megint felesleges „?!”-et használnod, mert itt is egyszerű kérdésekről van szó.

„Anyám a teraszon állt mikor megérkeztem.” – Ez apróbb stílushiba, nem vészes, de én a helyedben csak annyit írtam volna, hogy „anya”.

„próbáltam urrá lenni az izgatottságon” – Az izgatottságon úrrá leszünk. Úr, mint földesúr, nagyúr, Úristen, satöbbi. Más fogalmazásban mondhatnánk, hogy Te vagy az ura az izgalomnak. Jót tesz, ha néha elrágódunk a szavak és kifejezések eredtén, akkor a helyesírás is sokkalta könnyebben megy.

„neharagudj Georg…” – Azt, hogy „ne haragudj”, külön szóként írjuk. Mindezt vesszővel a név előtt.

„Tudtam, hogy nem szabadna ezt csinálnom, de egy felsőbb erő hatott rám amit még sosem tapasztaltam, ami ellen nem küzdhettem mert nem volt értelme.” – Jujj, képzeld, nekem is van egy ehhez hasonló rész a regényemben! =D Igaz, nekem másra is vonatkozik a „felsőbb erő” kifejezés, nem csak a szerelemre. :)

Jajj, olyat olvasok, amit nem szeretek. Lehet, hogy prűd vagyok, de csomó könyvben van olyan, hogy tök nyíltan, mindent részletezve leírják az erotikus részeket. Nekem ez nem jön be, szerintem nem irodalmi szövegbe való. Mindenki tisztában van vele, mi történik, és le lehet azt írni anélkül is, hogy már a könyvlapokon (most épp monitoron, de ez nem változtat semmin) szemérmeskedjünk. Szerintem a ma embere eleget perverzkedik szóban, nem kell az irodalmat is fertőzni vele.

Arról nem is szólva, hogy ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy „Vajon mi történne, ha egyszer egy elsős kisgyerek felütne egy könyvet egy ilyen résznél azzal a szándékkal, hogy ő már tud olvasni, és ezt be is bizonyítja?”. Az anyja, vagy az apja, hogy magyarázza el neki, hogy mit is jelent az, hogy „erőtelesen belém hatolt”, vagy „bedugta az ujjait”, vagy bármi hasonló?

„Óvatosan megérintettem hímtagját és lassan elkezdtem a bőrt húzgálni rajta.”

„A kezem, a ruhám és az ő ruhája ragadós lett a meleg folyadéktól.

Olyan meglepve tapasztaltam ezt mint aki nem tudja hogy ez ilyen...”

 Elolvastam egy könyvet, ami ilyenekkel van tele, de ennél az „alap szintnél” jóval tovább megy. A ciki az, hogy ez nem a fordító hibája, ugyanis az író magyar (és fiatalabb nálam!). Legtöbbször azt gondoltam, hogy: „Neee, gyerekek, ezt azért ne már…”

És ha megfigyeled, igényesebb filmekben is megszépítik az ilyen részeket – kameramozgással, kameraállással, színekkel, zenével… sok mindennel.

Egy szó, mint száz: le lehet ezt írni irodalmibban is.

„A sűrűn szakadó hópelyhek rögtön alatt fehérré varázsoltak mindkettőnk ruháját és haját.” - ?

„Nem akartam beismerni magamnak, hogy szexuálisan vonzódok Bill Kaulitzhoz!!!” - !

„meglehet hogy azellen sem fogok tiltakozni...” – Még mindig „az ellen”.

„szomorú üresség kongott a bennt” – bent.

„Elmentem az osztálytermük fele de nem láttam ott sem.” – A „fele”, az valamilyen mértékegységnek, vagy más dolognak – akár a teremnek is – a fele. Viszont az osztályterem felé el tudunk menni.

„Fura népek voltak az már szent igaz...és nem tudtak beilleszkedni...jobb is hogy elmentek...az ilyeneknek itt semmi keresnivalójuk...De ha olyan fene nagy haverja magának ez a Bill erről is szólhatott volna nem?!” – …?! Ettől a sok …-től olyan érzésem van, mintha unnád, amit írsz. Tökéletesen megfelelt volna egyetlen pont a mondatok végére, ahogy egy kérdőjel is.

„ittlakók” – itt lakók.

„egyszercsak” – egyszer csak.

Így a legvégére, megértettem, hogy miért kellett ennek a történetnek slash-nek lennie. A kirekesztettség tisztán megjelenik benne. Szinte érzem, milyen lehet ilyesfajta kívülállónak lenni.

És most le kéne pontoznom a novelládat, de eldöntöttem, hogy versenyen kívül én bizony nem osztogatok senkinek pontot. Ezért kitaláltam, hogy leírom mindenkinek, hogy ha versenyre jelentkezett volna, akkor körülbelül hány pontot kapott volna.

Szóval az alaptörténet – bár ezt korábban nem említettem, de – kissé elcsépelt. Itt nem a homoszexuális szerelemre célzok konkrétan, hanem arra, hogy jön, összeismerkedünk, történik valami, összezavarodunk, és viszlát. A jellemeket és a plusz dolgokat viszont szépen eltaláltad, így a négy pontból hármat adnék neked.

A helyesírásod viszont nem részletezném tovább, nálam – bocsi, de – nulla pont lenne. Nem törődtél vele, de ez a hiányosság tanulható, és még csak bele sem lehet halni. Kis odafigyeléssel három-négy hónap alatt profitálhatsz a helyesírási és formai apróságokból. Ha szeretnél változtatni rajta, akkor ajánlom neked az Író projectet.

Az érzelemábrázolásod viszont gyönyörű. Erről nincs mit mesélnem, megkapnád a négy pontot.

A megfogalmazásod szintén nagyon jó, leszámítva az erotikus részeket, amitől, mint írtam is, borsódzik a hátam. Ez nem ellened irányul, hanem az ilyesfajta írásmódról – ráadásul te még szolidan fogalmaztál, nem estél át annak a bizonyos lónak a túloldalára, és nem hánytál még két tigrisbukfencet a nagy lendülettől. Emiatt erre is csak hármat adnék, mert szigorú vagyok.

A minőséghez pedig én a terjedelmet és a stílust szoktam beleszámítani. A novella tizenegy és fél oldal, ami barátok között is több, mint tíz, tehát máris járna mínusz egy büntipont. A stílusodból pedig szintén levonnék egy pontocskát, melynek okai: „Anyám”, „…”, „?!”, „!!!” és nem utolsó sorban erre is rányomja a bélyegét az erotikus jelenet. Vagyis két pont lenne.

20/12

Nagyon jó írást kívánok neked a továbbiakban! :)

Via

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2010.09.24. 16:26 Via Jajj, most akartam írni neked mailt, mert tegnap este már elfeljtettem... De akkor erre már nincs szükség. =) Örülök, ha segíthettem! A témád pedig nem volt rossz, csak akkor lepett meg, amikor ugye szembesültem, hogy kinek a szemszögét olvasom. Amúgy ma is eszembe jutott párszor a történet, elgondolkodtam rajta pár percig - úgyhogy köszönöm a tapasztalatot :) A kép pedig semmiség; öt perc Photoshop-olást meg sem érzek a többi órás "műveim" mellett. Via

2010.09.24. 15:54 Bernadette És külön köszönet a kép miatt amit a történethez mellékeltetek. IMÁDTAM!

2010.09.24. 12:44 Bernadette Nagyon köszönöm az építő kritikát.  Komolyan meglepődtem mert azt hittem rosszabb értékelést és jóval kevesebb pontot kapok. Azt már mikor olvastam Strawberry történetének kritikáját tudtam hogy a helyesírásnál elvérzek, de rajta leszek hogy ezeket a hibákat kiküszöböljem. A téma tudom hogy húzós :P Van még mit javítanom de a kritika segítségével most már jobban átlátom hol vannak a hibák. Még egyszer köszönöm.Bernadette.

1