[történet]

Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy jelentkeztél. A történetedet olyan sorrendben fogom értékelni, ahogy olvastam.

A legeslegelső dolog, ami szemet szúrt a cím. Egy baj van vele: egyáltalán nem figyelemfelkeltő. Ha én magam találom meg valahol, biztosan nem olvasom el, már bocsi, hogy ezt mondom. Nincs benne fantázia, nincs benne mögöttes tartalom, nem hangzatos, így még a késztetés is elmarad, hogy elolvassam és megtudjam, vajon mi lehet benne.
Van egy tanácsom: sétálj el egy könyvesboltba, és olvasgasd el a címeket. Válogasd ki közülük, hogy melyik(ek)nek a címe ragadt meg benned a legjobban, és azt fogod tapasztalni, hogy a mögöttes tartalommal bíró címek fognak tetszeni. Azok, amelyek nem árulják el azonnal, hogy mi is a tartalom, hanem felkeltik az érdeklődésedet, rávesznek, hogy elolvasd az előzetest, és talán meg is vedd. Olyan ez, mint egy reklámszlogen: ha nem hangzatos, akkor nem is olyan jó.
Én mondjuk azt a címet adtam volna neki, hogy… A királylány meséje, vagy Mese egy királylányról csak hogy ne rugaszkodjunk el nagyon. A „mesé”-ből már érződik egy kis Megfoghatatlan, mert az ugye nem igazi dolog. A történet lehet valós is.

A második egy formai hiba. A párbeszédeidben az egy-egy elhangzott szövegrész között üres enterek éktelenkedtek. Egy gyors cserével megpróbáltam kijavítani őket, ami a te történeted esetében szimpla tizenegy oldalnyi rövidülést jelentett. Helypocsékolás, és nem is esztétikus. Nézz csak meg egy könyvet, ott sem így írnak.

Harmadik: túl nagy bekezdések. Mielőtt belekezdtem volna átgörgettem párszor, és láttam, hogy ahol sokáig nincs párbeszéd, ott hajlamos vagy hatalmas bekezdéseket írni. Némelyik a tíz sort simán meghaladja, tippem szerint van, amelyik a tizenötöt is, amit nagyon kényelmetlen olvasni, mert könnyű elveszni a hosszú sorok között. Tanácsolom, hogy néhol, ahol úgy gondolod, hogy lezárult egy gondolatmenet, vagy ahol növelni akarod egy kicsit a szavak hatását, ott egy enterrel törd meg a bekezdést.

Az alaptörténet, amit már az első pár bekezdésből le tudtam szűrni, az a következő volt: sablon. Nem teljes értékű sablon, vagyis nem egy olyasfajta, amely végigvezet az egész történeten (például egy tipikus Rómeó és Júlia másolatot ide lehet sorolni, ami elég sűrűn előfordul, de ilyen a fiú-lány barátság megjelenítése, vagy az „utállak, de titkon szeretlek”-ötletre épült történetek tömkelege is), csak egy aprócska kezdési praktika, amit az általam olvasott TH-s fictionökben elég sokszor ellőttek: egy osztályba járás az ikrekkel. Ez nem rossz dolog, valahonnan ki kell indulni, csak mikor már sokadszor köszön vissza ugyanaz a motívum egymáshoz nem köthető emberektől, akkor elgondolkodok a „mai fiatalok” fantáziavilágának színességén, vagy épp fakóságán. Ámde lehet, hogy csak én válogattam túl egyforma történetekből. :) Nem akarok ítélkezni.
Mindenesetre ez nem hiba, csak megjegyeztem, hogy sok ilyet láttam már. Persze rengeteg „lerágott csont” létezik már, és nagyon nehéz igazán újat alkotni, de nem lehetetlen. Ha megtaláltad a te stílusodat – vagy ha még előtte állsz –, akkor egy sablon új köntösbe bújtatása sokkalta könnyebb. Ezzel már a kezdetek kezdetén megvillanthatod a tehetséged, és az olvasónak sem az villan be először, hogy „jaj, ne már megint ez!”. (És ez az úgymond hatástalan címmel kombinálva nem biztos, hogy előnyös kombináció.)

Komoly formai bakiba ütköztem már az elején. Rögtön kettőbe, ha úgy jobban tetszik:
- A párbeszédnél – és mindenhol máshol – a gondolatjel előtt és után egy-egy szóközt kéretik kitenni. Te rutinszerűen csak előtte teszel, ami azért nem jó, mert az a kis gondolatjel szinte egybeolvad a szóval, és ezzel félreértelmezés jöhet létre. Szoktasd rá magad a helyes írásmódra, mert könnyíteni fogja az olvasást.
- A másik az, hogy a mondatok végéről gyakran lemaradnak a mondatvégi írásjelek, legfőképpen a pontok. Tessék hozzászokni, hogy amikor írsz, akkor nem msnezel.

A következő észrevételem még ugyanitt ebben az idézetben tökéletesen szemléltethető:
„-Hol lehet az öreg Frau Baer? -kiabálta át a hangzavart egy szőke fiú
-Beragadt a budiba. -vonta meg a vállát kacagva egy fekete hajú srác
-Szerintem csak nem mer bejönni hozzánk. -mondta a raszta hajú, aki a táblára rajzolt
-Tom, te egy igazi művészlélek vagy. -verte hátba röhögve a fekete”
A pontok nem ott vannak, ahol kéne. Azt írja a helyesírási kéziszótár, hogy párbeszéd írásánál, ha a mondott szöveghez további gondolatokat fűzünk és az értelmileg kapcsolódik a dialógushoz (mint például a gondolatjelek után álló félmondatok), akkor a pontot nem szabad kitenni. Ilyen esetekben csak a kérdőjel és a felkiáltójel kiírandó. Ha viszont a hozzáfűzött gondolat nem kapcsolódik a dialógushoz, akkor ki kell tenni a pontot és a mellékelt mondatot nagybetűvel kezdünk, mivel új mondatnak számít. (Ezt párszor olvasd el magadban, hogy rögzüljön.)
Ezek alapján helyesen így nézne ki:
„- Hol lehet az öreg Frau Baer? – (szóköz) kiabálta át a hangzavart egy szőke fiú.
- Beragadt a budiba (nincs pont) – vonta meg a vállát kacagva egy fekete hajú srác. (van pont, ahogy mindenhol)
- Szerintem csak nem mer bejönni hozzánk (nincs pont) – mondta a raszta hajú, aki a táblára rajzolt.
- Tom, te egy igazi művészlélek vagy (nincs pont) – verte hátba röhögve a fekete.”

„Az említett elfintorodott, de azért 3-4 másik fiúval együtt büszkén nézett végig az alkotásán. Az osztályfőnök letolt nadrággal menekül a WC-ből, ahonnan épp egy éhes krokodil dugja ki a fejét.” – Szerény véleményem szerint a második mondatban is múlt időt kellett volna alkalmaznod. És a „3-4”-et irodalmi szövegben „három-négy”-nek írjuk. Máshol is számmal írtad a számokat, de betűvel szebb és komolyabb.
Másik példája annak, hogy néhol picit átcsúszol jelen időbe:
„Kicsit gyors volt a tempó. Most jöttem, ők pedig máris úgy kezelnek, mint ezer éves bűntársukat, én meg csak kapkodom a fejem.”

Egy újabb szemet szúró példázata a gondolatjelek hibás használatának:
„Frau Baer -az osztályfőnököm- teljesen elszörnyedt” – Közbeékelt szövegnél ugyanaz a szabály játszik, ami a párbeszédes gondolatjeleknél: előtte és utána szóköz.

Egy logikai bökkenő: a matekóra hihetetlenül gyorsan elszaladt. Ha belegondolsz, a tanárnő éppen csak bemutatta Carlát az osztálynak, elhangzott egy rövidke beszélgetés, majd jött is a csengő. Nem az a bajom, hogy ilyen gyorsan véget ért – bár így lenne –, hanem az, hogy ez így valótlan. Ha kicsit átalakítod, és beleszősz pár mondatot, ami az idő múlását is közli az olvasóval, akkor tökéletes.

Akadtak vesszőhibáid is, mint például itt:
„-Fogd be Franziska. -szólta le a fekete hajú, egy pillantásával se méltatva” – Ha a mondatban megszólítunk valakit, és ha a név nem a mondat legelején áll, akkor a név elé vesszőt kell tenni. Helyesen:
„-Fogd be, Franziska (nincs pont) – (szóköz) szólta le a fekete hajú, egy pillantásával se méltatva (van pont)”

„A másik fiúnak szőkés barna raszta haja volt, neki az ajkában volt egy pc, ami még vonzóbbá tette a mosolyát.” – Az ilyen szlengecskék komolytalanítják a művet. A beleszőtt humor nem, de az ilyenek viszont igen.

„-Igazad van, nagy szar az egész. -nevetett fel Tom…” – Ezt már csak azért is fontos kiemelnem, mert az ilyenek miatt megbüntethet minket a webmester. A versenykiírásoknál is azért kérjük mindig, hogy ha obszcén szó van a szövegben, akkor azt pontozzátok ki, de úgy tűnik innen ezt kifelejtettük. Úgyhogy rajtad gyorsan okulva, azonnal bele is írom. =)

„A cigi, pedig füstöl és hamarabb meghalsz tőle.” – A vessző értelmét vette a modatnak.

Tovább olvastam, és ennél a kémiaórás résznél meggyőztél arról, hogy tudsz eredeti is lenni. Az ikrek olyan ikresek, Carla tényleg olyan, mint egy megszeppent új lány, aki próbál barátkozni, és a szituáció, meg a beszélgetés is élethű. :)
Kedvencem:
„-Na és téged mi jellemez? -nézett rám Tom -Bill sokat fecseg, én meg egyszerűen tökéletes vagyok…” xD

„Nem voltam csúnya, de különösebben szépnek sem tartottam magam. Inkább csak, olyan átlagos voltam. És hirtelen fel nem tudtam fogni, hogy ezek a fiúk, akikre mindent mondhatnék, csak azt nem, hogy átlagosak, mért vannak velem.” – Az ott egy miért. A „mért” szavunk a „mér”-nek a múltideje, és annak értelmezés szempontjából semmi keresnivalója nincs itt.
Ezen kívül meg kéne említenem, hogy „és”-sel nem kezdünk mondatot, de ezt elnézem, mert velem is előfordul. De ezzel a szabállyal úgy vagyok, hogy néhol kell az az „és” a mondat elejére. ;) Mindegy, majd közös erővel leszokunk róla. :D

Ezt igazából a formai hibákhoz kéne sorolnom, de az én felfogásomban ez stílusbeli bakinak számit: ???
Ha jól emlékszem, Noi is kiemelte a véleményeknél ezt neked. Iszonyúan el tudja rontani a hangulatot egy ilyen kis „apróság”, gyerekes hisztizéssé vélik tőle az egész. Ennek tökéletes példázata a legutóbbi versenyünkre beküldött egyik novella:
Jess: Álomba zárva – Jó volt, szép volt, élvezhető volt, de a végén ő is efféle halmozott írásjelekkel tönkrevágta a munkáját. Nem hosszú, szerintem olvasd el. (Ezzel nem Jesst akarom bántani, és a neki írt kritikám is megmutatja, hogy tetszett a novellája.)

Egy másik dolog is akad itt, ami nehezíti az értelmezést. Ugyebár említettem a sok-sok felesleges entert, amiket a párbeszédeknél írtál, és amiket én – remélem, jól – kijavítottam. Először azt hittem, hogy csak én rontottam el a cserével, de megnéztem az eredeti változatot is, és abban is fennáll a probléma:
Elhatárolás hiánya. Ezalatt azt értem, hogy amikor az egyik helyszínről a másikra ugrasz, akkor nem árt két-három enterrel többet nyomni, vagy néhány csillaggal elválasztani az egyik jelenetet a másiktól, hogy érzékelhető legyen a térben és/vagy időben történő váltás.

A bújócskás rész nekem kicsit hirtelennek tűnik. Nincs felvezetve, amolyan „derült égből villámcsapás”-effektus állt fenn, és egyértelműen érezni lehetett rajta, hogy csak azért írtad bele, hogy a megtaláláskor beindíts egy szerelmi szálat. Ez így túl kiszámítható, de ha finomítasz rajta, vagy picivel másabb szituációba teszed át az egészet, akkor megmarad a varázsa. Így kicsit erőltetett lett.

„Hát így kezdődött minden. Ám ekkor még senki sem sejtette, hogy lesz rosszabb is, mint a késés…” – Őszintén megvallva cigire, ivászatra, drogokra tippelek. Egy jó kislány lecsúszására. Aztán majd kiderül, hogy jól tippeltem-e.

„Mindenki megszokta, hogy hozzájuk tartozok, és mindent együtt csinálunk.”

Van itt valami, ami kissé… fura nekem. Nem hiba, csak fura.
Így kezdődik a harmadik részed: „Néhány hét múlva már én is teljes jogú tag voltam a srácok bandájában.”
És alig fél oldallal alatta ez olvasható:
„Épp a lány WC-ben voltam, a tükör előtt vittem fel egy újabb réteg szájfényt… (kivágott rész)
Elégedetten elmosolyodtam, majd a hajamat kezdtem igazgatni a tükörben.
-Elég szexi vagy már. -nevetett fel, majd elkapta a karom, gyorsan felvette a táskám a földről és elkezdett kifelé húzni”
Oké, én elhiszem, hogy ha valaki új és más környezetbe kerül, akkor gyorsan megváltozik. Ezt el is fogadom, de néhány hét alatt… nekem ez gyors és… hát, olyan fura, nem tudok erre jobb szót használni. A néhány hónappal jobban kibékültem volna, főleg azok után, amiket az elején írtál. Mellesleg jó az a bekezdésed az elérhetetlenné válásról.
Ja, és a folytatása ennek a kis furcsaságnak:
„Élveztem, hogy a puszta megjelenésemtől minden lány önbizalma mínuszokba szökik és mellettem csúnyának, kövérnek és kócosnak érzik magukat.” – Ez szerintem tényleg gyors. Előfordulhat, hogy valaki hirtelen nagyot változik, de annak nagyon nagy oka kell, hogy legyen, nem csak egy egyszerű tetszeni akarás.

„Ő tanácstalanul forgolódott, azt se tudja, kit szidjon le először.” – Vesszőhiba, és szintén átcsúsztál jelenbe.

„Nem mutatott ránk, de minden tanár tudta, hogy ha baj van, akkor amögött 98%-ban az ikrek állnak.” – Itt is szépen ki kell írni, hogy „kilencvennyolc százalék”. Szerintem, ha valaki meg tud írni egy történetet, akkor annak pár szám kiírásába sem fog beletörni az ujja.

„Tom előhalászott a nadrágja zsebéből egy doboz cigit és Billel rágyújtottak, majd felém nyújtotta a dobozt.
-Kérsz? Ja, bocs, te nem… -rázta meg a fejét és már tette is volna vissza a dobozt, de elkaptam a karját
-Most mégis. -vettem ki egy szálat” – A jóslatom eddig stimmel.

„Fogalmuk sincs, mit érzek, mindig csak a "hol voltál, kivel, mit csinálták, miről beszéltetek?" kérdések, amikkel az őrületbe kergetnek.”

„Igyekeztem közömbös arcot vágni, nehogy észre vegyék mennyire jól esett ez a kijelentése. De belül örömtáncot jártam. Emberek, Tom királylánya vagyok!!!
-Egy pöcs vagy. -boxolt Tom vállába nevetve” – Az „észrevenni” egy szó. Mert nem az eszedre veszed, hanem észreveszed.

„-Te balfasz, nem kell matek dogát írnod? -szólalt meg Bill
Andreas hirtelen ledermedt és a homlokára csapott.
-Fuck, teljesen kiment a fejemből!” – Komolyan kezdek félni a webmestertől :P

A Brittás jelenet vicces volt, de jelenleg nem értem a funkcióját. Azon kívül, hogy megerősített abban, hogy Carla egy szimpla vonzódás miatt indokolatlanul nagyot változott. Na, de nem sietem el, lehet, hogy még jelentősége lesz ennek a kis szösszenetnek.

„Bill egy piros nadrágot, és egy fekete halálfejes pólót vett fel, Tom pedig egy sötét farmert, fehér pólót fekete mintával és egy fekete fejpántot vett fel, rá meg egy fehér sapkát.” – Azt hiszem, tudod, ez mit jelent: szóismétlés. (Az egy másik dolog, hogy én nem szeretem, ha a ruhákat részletezik, kivéve, ha annak nincs jelentősége.) Nem vészes, eddig ez az első, ami kiveri a szemem, de ha már a szóismétléseknél tartunk, akkor felhívnám a figyelmed egy súlyos stílushibára:
A párbeszédeid általában ugyanerre a sémára húzod rá:
„- Blablabla… – blablázott Tom.
- Sálálá – kezdett énekelni Bill.
- Fejezzétek be! – szóltam rájuk.”
Ezt nem tőled másoltam, de egyszerű példája a hibának. A séma ugyanis a következő:
- Mondott szöveg – csinált valamit + XY + egy kis „díszítés” a végére. És ennyi, nincs tovább.
Ez így egy idő után nagyon száraz. Mindig ugyanazt a szerkezetet olvasni újra és újra, csak más szavakkal… mindezekhez hozzájárul a kevés leírás, az alig érvénybe lépő tájleírás, és gyenge érzelemmegjelenítés. Nem változatos az írásmódod – megtanultál néhány egyszerű alap dolgot, és azokat használod minduntalan. Olvass sokat, írás közben gondolkozz el a szavakon, használj szinonimaszótárt! Olyan színes a magyar nyelv, használjuk ki!
Nézzük, hogy az előző hogyan festene a szerkezeted alkalmazása nélkül:
„- Blablabla… - A hangok Tom szájából hangoztak el, miközben Bill idegesítő sálálázásba kezdett. Mikor nem bírtam tovább, hirtelen kifakadtam:
- Fejezzétek be!”
Megjegyezném, hogy nem rossz az, amit használsz. Csak túl sokat használod, és nincs mellette más.

Előfordul nagy ritkán, hogy darabosan írod le a mondatokat. Egy újabb példa:
„A zene már messziről dübörgött, a házból pedig ki-be járkáltak az emberek. Szinte mindenki kezében volt egy üveg pia. Az ajtóban a házigazda fogadott minket. Rövidre vágott szőkés haja volt és kék szeme. Egész helyes pasi volt, de engem nem igazán hozott lázba. Hiszen ott volt Tom!”
Nem akarlak kijavítani, de én így írtam volna:
„A zene már messziről dübörgött, a házból pedig ki-be járkáltak az emberek. Szinte mindenki kezében volt egy üveg ital. Az ajtóban a rövid, szőke hajú és kék szemű házigazda fogadott minket, akit egész helyesnek találtam, de engem nem igazán hozott lázba. Hiszen ott volt Tom!”
Így már nem darabos, és szerintem sokkal gördülékenyebb. De nem akarom átírni a munkádat, csak gondoltam így könnyebb megérteni, miről beszélek. =)

„Nem érdekelt már az ízük vagy hogy végig marták a torkom.” – Dupla vesszőhiba. A „vagy” előtt és a „hogy” előtt is mindig vessző van, bár ez a másodikra érvényesebb. (A „vagy” előtt természetesen csak az „ez, vagy az” értelemben.) Ilyenkor vagy az egyik, vagy a másik elé, de ki kell tenni – a különbség mindössze a hangsúly helyén van.
„Nem igazán fogtam fel, amit mondott, de…” – Az „amit” és társai előtt is van vessző.
Egy újabb vesszőhibára leltem:
„Inkább gondolkodás nélkül megtettem mindent, amit mondott, és sajnos neki sem tűnt fel, hogy ezzel mennyire rosszat tesz nekem.”
Egyébként nagyon jó az a dőlt betűvel szedett „összegzés” a hatodik rész elején. Kitűnik belőle, hogy mit érzett Carla a történtek alatt, és – remélem, a továbbiakban – arra is választ ad, hogy miért tette/fogja tenni azokat, amit. Ráadásul picikét érezhető a bűntudatos felhang is, ami igencsak megemelte a sztori érzelmi szintjét. Sokkal jobbak az ilyen kis rejtett trükkök, mint amikor kerek perec leírják, hogy „bűntudatom volt”. :)

Közben feltűnt, hogy túl rövid idő alatt túl nagy „egyedfejlődésen” estek át a szereplőink. Itt konkrétan a bújócskázós részre szeretnék visszaugrani, ami nálam valahogy nem illik bele a féktelen bulikba járó kamaszok világába. Ebből szintén látszik, hogy az a bújócska kicsit erőltetett.

„félmesztelen” – Félmeztelennek írjuk.
„Bill misztikus rocker stílusa, Tom laza hip-hop imeage-e és én, a díva.” – Vagy írd magyarosan, hogy „imidzs”, vagy keress rá valami más szót. Megjelenés, külső, kinézet, satöbbi… Ahogy Nanó mondaná: Ne fertőzzük angol szavakkal ezt a gyönyörű nyelvet.
„A tömeg azonnal utat nyitott nekünk, ahogy előre mentünk. Mit mentünk? Vonultunk!” – Ez pedig inkább stilisztikai hiba. Én így írtam volna: „A tömeg azonnal utat nyitott nekünk, ahogy előre mentünk. Dehogyis mentünk… Vonultunk!”

Nem sokkal utána újabb vesszők maradtak le: „Na, igyunk valami ütőset!”
„Tom azonnal megfordult, és ahogy sejtettem, a gonosz vigyor átváltott ártatlan kisfiús mosollyá, amint meglátott.” (És itt gyorsan meg is jegyezném, hogy ez a királylányos-mosolygós elkülönítés életszerű. Ez a szokás is sokat magyarázza a reakciókat. Ügyes.)
„Hát, ha ezt akarja, akkor oké.”
Ez pedig egy elírás: „kézségesen”. Helyes formában így néz ki: „készségesen”. Úgy látom, párszor bezavarnak neked ezek a zöngés-zöngéstelen mássalhangzók =P tanácsolom, hogy ha nem tudod eldönteni, melyik a helyes alak, akkor próbáld meg értelmezni a szót. Példa: kézségesen nem nagyon lehet csinálni semmit, mert akkor annak egyértelműen a kezünkhöz lenne köze, ha viszont készségesen állunk hozzá, akkor szinonimaként írhatnánk azt is, hogy „készen áll”. Másik megoldás a szótár, de azt ugye nem szoktuk túl sokat magunknál tartani.
„Akkor vajon Tom is tudja?!” – Nem tartom indokoltnak a kétféle írásjelet a mondat végén. Ez egy egyszerű kérdés, nincs szükség a felkiáltójelre.
„egyenlőre” – Ez a szó egy matematikai kifejezés. „Ha jól oldom meg az egyenletet, akkor egyenlőre kell kijönnie a végeredménynek.” Abban az értelemben, ahogy te írtad, és ahogy többször használjuk az „egyelőre” írásmód a helyes. Tudom, hogy a köznyelvben is a helytelen változatot mondják, de a magyar embereknek védjegye, hogy hetven százalékuk nem tudja megfelelően használni az anyanyelvét. Ezt tartsd észben, és hallgass a szótárra! ;)

Nos, és elérkeztem a huszadik oldalhoz. Terveim szerint itt megállok a kritizálással. De mivel a történet végkifejlete érdekel, így a végét is elolvasom, és arról is írok majd pár szót Neked, de azt már csak egyszerű vélemény szinten. Nincs javítgatás, nincs beleszólás, nincs kritika. :)

„Képtelen lettem volna lemondani róla. Nem egyszerűen szerelmes voltam belé, én függtem tőle. Ő volt a levegőm, a vizem, a drogom. Mindenem.” – Ez nagyon elnyerte a tetszésem. ^.^

„…Gustav kegyetlenül verte a dobokat…” – Ezen felnevettem… xD Gustav a kegyetlen. 8)

Ájj, megszegem a szavam, de ezt nem hagyhatom szó nélkül… xD
„Hihetetlenül boldogok voltunk.
Innentől az események hihetetlenül felpörögtek.”
Vissza a régi kerékvágásba.

Tetszett az a kis azonosítás a DDM utolsó mondata és a történet között. :]

-Te idióta! Tudnia kell, hogy holnap elmegyünk! -kiabálta Bill -Eddig se tetszett, hogy eltitkoltuk előle, de ez most kegyetlenség volt!
-Hát nem veszed észre, hogy megszakadna a szíve, ha elmennénk?! Te nem láttad azt a kétségbeesett tekintetet amivel ránk nézett?! -üvöltötte Tom” – Nem sokkal ez előtt a mondat előtt írtad, hogy hajnali háromig a konyhában ültek és beszélgettek. Szerintem ilyekortájt nem szokás kiabálni, meg üvöltözni.

Nem bírok magammal, úgyhogy megint „törvényt szegek”, de csak egy kicsit. :P Az a baj, hogy a szabályzatnak legalább a felét én írtam, és elég ciki, hogy pont én szegem meg… xD Na, de hogy ne lógjak ki a saját feltételeim alól, így belekezdek abba, amiről a vélemény megismerszik:
Olvasd, vagy olvastasd át valakivel a történetet, mert továbbra is vannak benne vesszőlemaradások.
Ennyi. Kész. De utálok véleményt írni… xD

„De akkor mégis mért fáj ilyen kibaszottul?!” – Ájájájjj! *felszisszen* *nemmondsemmit,nemkritikátír* *Kusslegyen,Via* Bocsi, de lételemem a kritizálás… xD

Na, elértem a „Vége”-feliratig, úgyhogy azt hiszem egy gyors összefoglalót írhatok még.

A vége nagyon szép lett. Megható. Véleményem szerint *eztfigyeld8)* az utolsó két félmondatot lehagyhattad volna; úgy művészibb hatást keltett volna az olvasóban. :)

Visszatérve a kritikám legelejére, pontosabban oda, ahol leszúrtalak a cím miatt. Így utólag már belátom, hogy illik a történethez, de egy történetet nem a végéről kezdünk olvasni. Ezt csak megjegyeztem, mint egy picike bocsánatkérést a talán kissé csípősre sikeredett kezdés miatt.

És ide is kéne pontozást írnom, ugye…? Őszintén megvallva, nekem nagyon fura ez a szituáció. Mármint, hogy versenyen kívül pontozni. Úgyhogy inkább csak leírom, hogy mi alapján vonnék le pontot, ha ez egy versenyre érkezett volna. 8)
Az elején említettem a sablonokat. Sok momentuma volt a történetnek, ami már egy-egy korábban olvasottból visszaköszönt, de a tiédben mégis volt valami, ami mássá tette. Talán csak úgy keverted a lapokat, hogy ilyennek hasson, talán az ide-oda vonatkozó utalások (amiket én nagyon-nagyon imádok, szóval ez egyértelműen egy hatalmas piros pont), vagy ahogy a leírásaidban magyaráztad Carla érzelmeit. Ezek alapján az alapötletre a négyből adnék mondjuk… kettőt, az érzelmekre viszont megkockáztatnám a négyet.
A helyesírásodon van jócskán mit javítani (írásjelek, vesszők, meg a többi feljebb említett), ahogy a formai ismereteidet is lehet még bővíteni, de ez mind olyan dolog, ami tanulható. A helyesírásodra csak egy pontot adnék, mert a versenyen is szigorú voltam.
A fogalmazásod viszont elég változó, úgyhogy körülbelül két pont járna arra is. Alapjában véve jól, viszont néhol már egyenesen szépen fogalmazol, de ebbe képes vagy belerondítani angol szavakkal, túl sok káromkodással, vagy egyszerű hétköznapi szlenggel, és itt nem a dialógusokról beszélek, hanem a leírásokról. Ez utóbbiak nem csak erre a szempontra nyomják rá a bélyegüket, hanem a minőségre is, ahová én legfőképpen a terjedelmet és a stílust, kapcsolatokat/szálak rendezgetését szoktam beleszámítani. A stílusról már írtam, a kapcsolatokhoz csak annyit, hogy Britta tényleg felesleges karakternek bizonyult, a terjedelem pedig túllépi a megadott maximumot, így ide is számítsunk két pontot.
Gusti a kegyetlen, Via a szigorú. Tökéletes valóság. 8)

20/11

Így, mindennek a végén elnézést kérek, ha valamivel megbántottalak – nem állt szándékomban. Viszont remélem, hogy kielégítő kritikát kaptál tőlem ebben a hét oldalban. :)
További jó írást!

Via

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2010.09.16. 18:49 Strawberry Akkor jó, örülök. :D Nálam viszont iszonyatosan gyorsan történnek változások, akár egyik hétről a másikra, így nekem teljesen normális volt a történetbeli tempó. De igen, ez mindenkinél máshogy működik. :)

2010.09.15. 19:24 Via *lendületesenletörliahomlokárólazizzadtságot* Akkor jó :D Amúgy, így, hogy adtál magyarázatot, így már érthetőbbek a dolgok. A bújócskásat így már sikerült letisztáznom magamban :) A személyiségfejlődésről pedig csak annyit, hogy az utolsó részek valamelyiknénél jöttem rá, hogy "Basszus, a történetbe eltelt másfél év!". Mindegy lényegében csak az a "néhány hét" volt nekem kicsit kevés. Mondjuk én, mint folymatosan változásban lévő egyed ahhoz szoktam, hogy lassan de biztosan jönnek az újabbnál újabb heppjeim. Életemben lényegében csak egyszer éltem át jelentősebb, tudatos változást, az is úgy három hónapig tartott (lényegében egy nyári szünet hosszára kell itt gondolni). Ebből gondoltam erre a dologra, hogy nekem picikét gyors. De különbözünk, ezért is írtam csak annyit, hogy "fura", nem azt, hogy "hiba". :) És örülök, ha segíthettem! ^.^

2010.09.15. 18:03 Strawberry Szia! Először is, köszönöm a kritikát. Másodszor, pedig megnyugtatlak, nem bántottál meg semmivel. :) Igazából szinte mindennel egyetértek, amit leírtál, egyedül a bújócskás részhez szeretnék egy kis magyarázatot adni. Nem a szerelmi szál bevezetése miatt írtam, hanem, mert az iskolából kiérve, az ikrek (és akkor Carla, na meg Andreas) a saját közösségükben voltak, ahol nem kellett bizonyítaniuk senkinek, hogy ők milyen "menők". Egyszerű gyerekek lehetettek, míg a suliban rossz fát tettek a tűzre, valamint ellógtak. Ezt a kettőséget próbáltam érzékeltetni később is, nem tudom mennyire sikerült.  Carla személyiségének változását én nem érzem gyorsnak, mert bár az első napon meg volt szeppenve és valóban a jókislány kategóriába sorolhatjuk, de annyira nem volt önbizalom hiányos, félénk lányka. Ezen kívül ő nem csupán a tetszeni akarás miatt változott meg, hanem élvezte is a figyelmet, ami rá irányult, ezt többször is leírtam.  Nos, igen, Britta nem volt egy jelentős karakter, ő csak Carla közösségbeli jellemének kimutatására szolgáló "eszköz". Mint a filmekben egy nagyobb szerepet kapott statiszta. Oké, ez kicsit több lett, mint egy rész magyarázata... Bocsi. :D Összeségében tényleg köszönöm a kritikát, mert rengeteg (főleg formai) dolog tisztázódott bennem. Strawberry

1