Őszinte ember vagyok, úgyhogy veled is őszinte leszek. Pénteken kezdtem el olvasni a novellád, és ma kedd van. Ne vedd sértésnek, nem az ötlettel van a baj, hanem a helyesírással, ami – hadd írjam le nyíltan – borzalmas.

Eddig minden novellánál átszíneztem pirosra azokat a részeket, ahol hibát véltem felfedezni, ámde te voltál az egyetlen, akinél nemhogy a rózsaszínt, de még a kéket, és a félkövér betűket is be kellett vezetnem az egyik kritikus részen. [kép a legdurvább helyről, csak, hogy lásd, miről beszélek]. Ebben persze minden benne volt, megfogalmazási, helyesírási, stilisztikai, formai hibák, de azért be kell látnod, hogy ez így nem járja. Csak azt tudom tanácsolni, amit az előttem szólók: mélyedj el egy kicsit a helyesírási kéziszótárban, mert még ha nem is tervezel könyvírást, vagy hasonlót, a helyesírás akkor is meghatározza a személyiséget.

Ez különben is egy láncreakció. Ha odafigyelsz a helyesírásra, megtanulod jól használni a szabályokat, akkor idővel a megfogalmazási hibák is elkezdik szúrni a szemed, ezt követik a stílusbeli hibák, majd a legapróbb, „legészrevehetetlenebb” buktatók is, melyeket egy komoly író egytől egyig ismer. Hosszú út vezet eddig, de ha a figyelmed húsz százalékát erre fordítod, akkor mondjuk egy év alatt nagyot fordulhat veled a világ. És hidd el, ha az írásaiddal tudsz komolyan bánni, akkor minden mással is. Olyan ez, mint egy tudatos személyiségfejlődés. ;)

És bocsáss meg az előbbi „kirohanásomért”, tényleg nem akartam bunkó lenni veled, vagy ilyesmi, de úgy éreztem, hogy körülírásokkal csak a szavakat szaporítottam volna, a lényeg pedig elveszett volna köztük.

Még ennél a témánál maradva: azt vettem észre, hogy az „újraolvasás” menüpontot teljesen kihagytad. Hemzseg a műved az olyan elgépelésektől, betűlemaradásoktól, és minden egyébtől, melyeknek a hetven százalékát egyetlen átolvasással könnyedén kiszűrhettél volna. Megírtad, és félretetted, esetleg feltetted netre valahová, megmutattad pár barátnőnek, aztán elküldted hozzánk. Pedig mi felhívtuk a figyelmet a versenyismertetőben arra, hogy mik alapján pontozunk. Sokat dobott volna ez a novelládon.

Állandó hibáid:

- ?? !!! ... – Ezekre Charlie már felhívta a figyelmedet, és a linkelt képen is jól látható a sok zöld cikk-cakkos vonal.

„Nem!!! Nem maradhatok itt!!! El kell tűnnöm!!! Nem találhat rám!!! Én is így fogom végezni?? El.. El kell tűnnöm!!!” – Nem tudom, Te hogy vagy vele, de szerintem egyes felkiáltójelekkel érettebbnek hatna.

- Mondatvégi írásjelek lemaradoznak. Ez csak a pontra igaz, de szokj hozzá, hogy amikor írsz, nem msnezel.

- A helyesírás-ellenőrzővel egyáltalán nem foglalkozol, pedig tele van a szöveg piros és zöld aláhúzásokkal.

- Igeidő-váltakozások – Erről is volt szó korábban.

„Átkutattam minden(t), még az ágy alatt is megnéztem, de semmi... Valami olyan furcsa Raiton... Mintha volna (lenne) valami a kezében... Nem akarok hozzányúlni.” – átcsúsztál a jelenbe.

- Érdekes szóhasználat – Szleng, stílusban nem passzoló kifejezések, és természetesen itt is meglátszik az msn rossz hatása:

„Wáááá!”; „Wow”; „De húzzunk egy vonalat, és lépjünk túl rajta...”

- Irodalmi szövegbe nem illő szavak - „szutyi”; „rozsdás sz*rt”; „Hogy az atya Úr Istenbe került már megint ide ez a sz*r?!”; „Hogy a jó k*rva életbe került már megint ide??”;  – Már elnézést… Lehet, hogy a közéletben így beszélünk, de ezt ne vidd át a történeteidbe is.

- Vesszőhibák

A „na” szócska után vesszőt teszünk, amit te sosem használtál, ahogy a „nos” után sem, pedig oda is kellett volna. Arról meg ne is beszéljünk, hogy alsó tagozaton egyenesen a diákok fejébe verik, hogy a „hogy” előtt MINDIG vesszőt kell írni.

Egyéb előfordulásai: (jelölöm, honnan hiányoznak)

„ordított rám, mint egy őrült”

„nem is tudom, hogy mi ő”

„Szabad hely napló sehol” – Csak tudnám, mi az a Szabad hely napló… Körülbelül ennyit dob egy vessző az értelmezésen.

„Álmodban, szivi”

- Kötőjel-hibák:

„Hogy - hogy” helyett Hogyhogy; „Oké - oké” helyett oké-oké.

- Érzelemábrázolás hiánya:

Itt speciel a főszereplő naplóhoz való viszonyulásáról beszélek. Nem akarok kötözködni, de kérlek, gondolj bele abba, hogy a barátod istentelen állapotban beszél egy naplóról, ami utána brutális módon megcsonkítja a testét, majd csapot-papot ott hagyva elmész egy másik figurához, akit ugyanígy, ugyanebből az okból kifolyólag holtan találsz az otthonában. Lynn itt mindösszesen arra tudott gondolni, hogy „nem akarok hozzányúlni”, „ez undorító”, vagy „gyűrött a papír”. Arról egyetlen szó sem, hogy szerencsétlen Raito hogy nézett ki, milyen volt az arckifejezése, de még arról sem, hogy Lynn mindeközben – a gyűrött papíron kívül persze – mire gondolt.

„Valami olyan furcsa Raiton... Mintha volna valami a kezében...” Szegényen nem az a furcsa, hogy kezét-lábát letépték, hanem, hogy valami van a kezében. Nekem ez picit logikátlannak tűnik.

Ami azonban még inkább a józanész határain kívül esik az az, hogy két csonka hulla testközeli látványa után Lynn képes volt a következőn agyalni:

„Egy napló... Wow... Ez lenne az? Elég nyúzott. Hjajj Istenem! Elolvassam? Érdekel... De Ray azt mondta, hogy ne... És Raito is... Na mindegy! Elégetem, ahogy kérték! Valahol olyan helyen kéne, ahol nem látnak meg, éééés nincsenek hullák. Atyám... Ennyi meló egy naplóval...” – Jó, hogy nem kezdi el sajnáltatni magát. Az egyéb hibákat pedig aláhúztam.

És még valami: „Mért hiszek ennyire benne?? Ez hülyeség!” – Ha Te mennél át hasonló „kalandokon”, nem hinném, hogy pont ezt gondolnád.

Ezzel arra célzok leginkább, hogy az étellel nem lenne baj, de a tálalás és a köret rossz, és még az evőeszköz is piszkos. Remélem, érted a metaforát.

Van egy tanácsom: az érzelemábrázoláshoz, nem kell más, mint pszichológia. Nem kell, hogy diplomás pszichológus légy, elég mindössze annyi, hogy mielőtt leírnál valamit, belegondolsz abba, hogy Te hogyan viselkednél egy adott helyzetben. Képzeld el, mit mondanál, hogyan mozognál, satöbbi. Sorakoztasd fel magadban, hogy milyen érzések kavarognak benned, amikor boldogságot, félelmet, zavart, kétségbeesettséget, vagy bármi mást érzel. Ha kell, jegyzeteld le egy dokumentumba a legfőbb érzések ismertetőjegyeit: a benyomásokat, amik eszedbe jutnak, és utána ezek alapján dolgozz. Mindig különféleképpen fogalmazd meg, hogy változatos legyen az írásmódod.

Azt kell mondanom, hogy az alaptörténet nem is lenne olyan rossz, de a HP-s naplós hasonlóság elég szembetűnő, és az „effektek” is olyanok, mintha egy-egy horrorfilmből ragadták volna ki őket. Ennek ellenére nem lett volna rossz, de ahogy az előbb is említettem, a tálalás nem jó. Ennek az a fő oka, hogy olyan dolgokat részletezel, amire egyáltalán de iszonyúan-nagyon semmi szükség, a lényeget pedig pár mondattal lerendezed.

Íme, pár felesleges részlet:

„Nem a legjobb környék, tehát itt aztán minden van. Ez talán jó lesz. Beton darab, ezzel csak sikerül. És be is jött. Sikerült levernem róla, és az ajtó kinyílt.” – ez csak részben tartalmaz használhatatlan infókat.

„Én hülye! Csak mélázok, közben meg mindjárt lekésem a buszom.” – Nem fontos, és ugyanazt tudnám mondani, amit az érzelemábrázolásnál.

„Nos gyerünk haza... A változatosság kedvéért, inkább megvárom a 3-as helyis buszt, na meg persze azért, hogy még véletlenül se találkozzak azzal a gyilkos szutyival...” – Megint nem értem, erre az infóra minek volt szükség…

„Na de inkább haladjak, mert a 3-ason a Mátrix feeling-ű sofőr van, az pedig hajt, mint az őrült.  Amúgy hogy miért Mátrixos? Mert van egy tök vagány fekete napszemcsije, amivel tökre úgy néz ki, mint Neo a filmből.” – Na, ez meg olyan, hogy hiába próbálkoztam, már egyáltalán nem tudtam az alapszálhoz kapcsolni…

„Közben beraktam a Children of Distance új albumát a 333 km-t, és a másik lejátszóba pedig a Tokio Hotel új albumát a Humanoid-ot. Fura párosítás... Ég, és föld a különbség, de szeretem őket! Nos vissza a lényeghez.” – Na, ez az, vissza a lényeghez. Itt lényegében te magad mondtad ki, hogy nagyon nem a lényegről beszéltél. A másik dolog pedig ebben az idézetben egy kis logikai hiba: Javíts ki, ha tévedek, lehet, hogy én vagyok a hülye, de nekem ebből az jött le, hogy van két lejátszó a szobádban, és mindkettő egyszerre szól. Az egyik a TH-t bömbölteti, a másik meg a COD-t. Ne érts félre, én mindkét bandát szeretem, de ez azért… fura. És szerintem értelmetlen is, bocsi. Ráadásul ott virít benne egy aláhúzott szóismétlés is.

„Lezuhanyozok, és kockulok egy kicsit... Az sosem árt!” – Igaz-igaz, a higiénia fontos, ahogy a gép előtt ülni sem rossz dolog, de én ezt stílus szempontjából elég tré megfogalmazásnak érzem, és mivel ide tettem, kissé feleslegesek is. Nem is a zuhanyzós résszel van bajom, mert ott tényleg történt valami, de azt a körülbelül egy percnyi msn-beszélgetést szintén elfecsérelt szavaknak tekintem. Egy: egy percért minek megy fel valaki msn-re, ha úgyis fáradt (utána ugyebár elaludt)? Kettő: Miben vitte előre a kukkolós szomszédsrác a történetet? És három: Mi értelme volt egy ennyire szükségtelen szereplőnek helyet adni? Csak a helyet pocsékoltad vele, és a novella is nyögvenyelősebb lett tőle.

„Levetkőztem, és megnyitottam a csapot... A rohadt életbe de hideg! Oké sikerült normális hőmérsékletűre állítanom. Ehhez aztán nagy tudás kellett! Eleinte szívtam, mert nem tudtam átállítani, nos szerintem ennyi elég a bénaságomról...” – Megint csak nem a jelentős eseményeken van a hangsúly.

„Még van nálam egy kevés pénz. Ki tudok venni egy szobát. Ismerek is egy olcsó helyet. Olcsót de jót! Takuyaval is ott voltunk először együtt, amikor összejöttünk.” – Megint eltértünk a témától, ráadásul elég intim vizekre sodródtunk. És azt se tudjuk, ki a frász az a Takuya…

És egy kis ellenpélda, amikor fukarkodsz a fontos részletekkel: „Félre vonultam, és lassan meggyújtottam a naplót. Szépen lassan el is égett... Hát indultam is haza.” – Én ezt azért részleterzem volna. Néhány érzelem, vagy egy kis tájleírás is belefért volna.

Újabb tanácsom: Csak azt írd le, ami valamilyen formában kötődik a történethez. Vagyis az olyan dolgokat, amikre utólag visszautalhatsz, vagy van valami jelentőségük, és ez alatt nem azt értem, hogy Neked jelent valamit, hanem a történet szempontjából milyen jelentőséggel bír. Ami nem oda kapcsolódik, azt le se írd, ami pedig igen, azt viszont szépen fejtsd ki. És közben persze gondolj a pszichológiai vonatkoztatásokra is.

Formai hibáid közé tartoznak a túl nagy bekezdések. Kényelmetlen olvasni, ráadásul néhol még ott sincs megtörve, ahol véget ér egy gondolatmenet, és entert kéne ütni a sor végére:

„El is kezdtem olvasni... Aranyos srác... Hmm... Ha a sulinkba járt volna... Istenem de cuki!  Na jó... Le kéne szállnom.” – Itt mással is találkozhatunk: olvass tovább, és azonnal választ kapsz.

A fogalmazásoddal még egy nagy probléma van: darabos. Nem mindenhol, ugyan, de vannak helyek, ahol tőmondatokban írsz. Pl:

„Megjött a busz. Na tuti. Megint teli van.”

„Végre megérkeztünk. Gyűlölök buszozni. Fárasztó.”

„Megérkeztem. Az ajtón lakat lógott. Elég rossz állapotban volt... Rég használhatták.”

 „A világ egy pillanat alatt elsötétült. A földre estem. Percekkel később tértem magamhoz.”

És itt van még néhány példa a korábbiakban kiemeltekre:

„- Nem! Semmi sincs rendben!!! Meg fogok őrülni! Nem bírom tovább... - Ray, miközben idegesen fel, s alá járkált

- Nem értelek. - néztem rá furcsán” – halmozott írásjelek, mondatvégi írásjel lehagyása (duplán), és a Nanó által említett pont-gondolatjel baki, ami rengetegszer előfordult. Ámde ez kisebb probléma.

Egyéb észrevételek:

- Mostmár – ez két szó.

- „Segítek neked! - ordítottam rá” – Ez csupán furcsa így, picit finomíthattál volna rajta. Mondjuk „Segítek neked! – emeltem fel a hangom”, vagy hasonló.

- „- Nem tudsz segíteni!!! Hát nem érted?!” – Halmozott írásjelek, ráadásul az a „?!” nem is helyes ott, ugyanis a „Hát nem érted?” egy kérdés, és nincs benne semmi, ami indokolná a felkiáltójelet is.

- ilyedt – pontos j-vel írandó.

- „- Ray, eressze el!” – Szerintem, van egy fölösleges e-betűnk, és hiányzik egy vessző is.

- „miközben a 3. kifeszítette Ray karját, és a 4. egy inyekciót adott be neki” – harmadik; negyedik; és injekció a helyes megoldás.

- A számokkal korábban is akadtak gondok: „3-4 napja”. Helyesen: „három-négy napja”.

- A következő furcsaság a nevek kategóriába tehető: „kérdezte Yoko (az anyja) halkan”; „James (az apja)” – Az első kettőnél nem tudom, hogy miért kellett zárójelezni… teljesen azt az érzést kelti az emberben, mintha hülyének néznék. Helyette írhattad volna egyszerűen, hogy „James, az apja”, és kész.

„A telefonomhoz kaptam, és már tárcsáztam is, Aki számát, aki az egyik legjobb barátom volt Ray mellett.” – A magyar nyelvben elég szerencsétlen névválasztás, már bocsi a szóért. Én legalábbis totál idiótának éreztem magam, és újra kellett olvasnom a sort, hogy felfogjam. A névválasztásaidról Nanó már szólt pár szót: nem lehet eldönteni, hogy egyáltalán melyik kontinensen játszódik a mű. Még a legszűkebb értelemben is Európa egymástól két távol eső pontja (Anglia és Románia) és Kelet-Ázsia jön szóba, melyek mondjuk meg őszintén, kicsit messze vannak egymástól ahhoz, hogy indokolatlan módon keveredjenek egy műben. Nem a távol keleti nevekkel van a baj, hanem a keveredéssel. Válassz ki egy helyszínt, és nézd meg a térképen, hogy hol van.

- „Örülne, ha végre feldobnám a talpam, de nem szerzek neki ekkora örömöt. Hehehe...” – Ezt megint olyan furának érzem… főleg a korábban történtek után.

- „Na, gyerünk zuhanyozni, hogy utána fáraszthassam az ismerősöket.” – Ez szintén ugyanaz a kalap.

- „mint egy hulla, úgy estem be a puha párnák közé, de a hullákat inkább nem emlegetném, gondolom ez érthető.” – Itt jutott először eszedbe sajnálni a halott ismerősöket.

- „majd gyors körbenéztem a szobában” – gyorsan. Lehet, hogy úgy, ahogy te írtad menőbb, viszont ezzel a stílussal bármelyik kiadó képen röhögne. Megint csak nem sértés, inkább csak afféle felkészítés. Ez a „nyelvtan” nem a kifinomult fogalmazókészséget mutatja.

- „az íróasztalomon díszelgő lámpát” – Ez megint a furcsaságok közétartozk, mert a lámpa egy használati tárgy. Nem dísztárgy.

- „a bőrszíjaknak hála a bőröm felszakadt” – nincs penge azokon a szíjjakon, ne essünk túlzásba ;)

A végén viszont nagyon kevés hibával találkoztam, és az érzelemábrázolás is kezdett előtérbe kerülni, aminek örültem. Nem tudom, mi történt Veled, a középső fertályon, de a helyzethez képest elég szépen helyrerázódtál. Azt viszont bánom, hogy nem ellenőrizted, mielőtt elpasszoltad.

A pontszámaidért előre is elnézést, de a mezőny nagyon erős, és sokkal kevesebb hibáért is levontam volna ugyanennyi pontot. Azt viszont még ide kell szúrnom, hogy korántsem emeltem ki mindent, ami szúrta a szemem. Sajnálom, hogy így alakult, talán majd legközelebb jobban sikerül. Mindenesetre jó fejlődést kívánok neked, és ha mondjuk egy év múlva megint lesz versenyünk, én várni fogom, hogy lássam, mire jutottál. És ezt komolyan gondolom, akkor is, ha nagyon megbántottalak. Bocsánat érte, de te is biztosan tudod, hogy a fejlődésed érdekében voltam ilyen kemény.

Alapötlet: 1 – feljebb indololt.

Helyesírás: 0 – nem részletezném tovább.

Megfogalmazás: 0 – stilisztikai baklövések, mondatszerkezeti hibák.

Érzelmek megjelenítése: 0 – a gyűrött papírcetli esete, meg a többi.

Minőség: 0 – formai hibák, logikátlan utalások, eltévelygések, stb.

Összesen: 10/1

Via

<< A többiek kritikája

Szólj hozzá!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés