Az alaptörténetről nem mondok semmit, hisz tudom, hogy valóban így történt minden.
Az érzelem ábrázolás tetszett, ahogy eleinte keveset, míg itt a végén mindent megmutat. Te ezt az egészet jelenidőben írtad le, mégis néhol átváltottál múlt időre.
- Azt is tudod miről? – kérdezte sóhajtva. Bólintok.
Néhol a párbeszéd nem megfelelő, de már megmutattam, hogy hogyan lenne helyesen, ide most nem írom le neked.
Helyesírási hibákat nem fedeztem fel, és vesszőhiba is csak kevés van.
Azt viszont nem értem, miért félkövér az egész szöveg formátuma. Teljesen felesleges.
Azt mondtad nekem, hogy nem fog tetszeni nekünk.. hát, nekem tetszik, és be is könnyeztem. Irigyellek, hogy te, mikor ez történt, nem fakadtál sírva.
Pontszámod: 10/8
Noi
Rövid novella volt, meg kell mondanom, ám annál érzelmesebb, de ez nem változtat azon, hogy a kiírásnál az egyik szempontnak így nem felel meg az írásod, ezzel egy pontot máris veszítettél.
Nem fogalmazol rosszul, de azért még lenne rajta mit csiszolni, itt speciel a szóismétlésekre gondolok, amiből elég sokat találtam, de belefutottam néhány nyelvtani hibába is, de természetesen elfordulhat, hogy ezutóbbiak elgépelés miatt keletkeztek.
A novelládat először múlt időben kezded, majd átváltasz jelenbe, ezt a váltást könnyedén a javadra fordíthattad volna, ha az utolsó bekezdésedben visszatérsz múlt időbe – így egy klassz keretes szerkezetet hoztál volna létre.
A párbeszédek szerkesztését viszont Neked is, akár csak a verseny résztvevőjének, át kellene nyálaznod még egyszer legalább, vagy többször is, ha időd engedi. (Tudod, ismétlés a tudás anyja J)
Számomra a férfi főszereplő jelleme kissé gyengének hatott, legalábbis én úgy gondolom, ha ő akar szakítani, mert már nem szerelmes a partnerébe, ne fakadjon sírva. Legyen férfi, és viselje el a döntése súlyát.
Pontszámod: 10/6
Charlie
Emlékszem, amikor Agárdon voltunk, akkor írtál, és ahhoz képest már sokat fejlődtél, de mindig van feljebb, mint tudjuk.
A történet szép volt, a megfogalmazásának a stílusa is nagyon kellemes, egyedül a szóismétlések, és a múlt-jelen váltása zavarta az összképét.
A helyesírásnál leginkább a párbeszédek helytelen írásmódja és a vesszőhibák tűntek fel, de volt olyan mondatod, ahol az írásjel is lemaradt. „- Várj kérlek Legalább a kávét igyuk meg…”
Helyesen: „- Várj, kérlek! Legalább a kávét igyuk meg…”
Egyet kell értenem Charlie-val abban is, hogy a férfi jelleme valóban gyenge, de ha ez valóban megtörtént, akkor nincs az ilyenekbe beleszólásom.
Az alapötlet sem túl kiemelkedő. Rendben van, hogy megtörtént veled, de egy átlagos szakításról íródott történet – ami persze elhiszem, hogy számodra egyáltalán nem tűnt az előbbi jelzővel illethető szituációnak. Őszintén sajnálom, hogy így alakult…
Első komolyabb kérdésem az lenne, hogy a novellád után található másfél oldalnyi üres bekezdés mi célt szolgál?
Lényegtelen, lépjünk tovább.
A novellád alaptörténetére megkapod a két pontot, mert Noi alátámasztotta, hogy a történet igaz. Ezek után nincs jogom kétségbe vonni.
A helyesírásoddal viszont akadtak problémák. Kiemeltem a hibákat Neked:
„Oltalmazólak” – Szerintem a szó végén az egy „g” akart volna lenni.
„nem az álomvilágomba(n) vagyok” – Lemaradt az „n” a szó végéről. Mivel az álomvilág jelen esetben úgymond „helyiségként” szolgál, így abban a bizonyos helyiségben tartózkodunk.
Pár írásjel-hiba. Szintén jelöltem a hiányosságokat:
„- Várj, kérlek! Legalább…”
„- Most már tényleg megyek(.) – mondom, s kilépek a szobája ajtaján.” – A pont nem kell, a vessző viszont igen.
És néhány szépséghiba:
„- Igen tudom(.) – nyöszörgöm rekedten, s reméltem nem veszi észre hangomban a remegést. De ő tényleg nem veszi észre, vagy ha mégis, hát nem mutatja. ” – Szóismétlés és egy újabb felesleges pont.
„egy – egy” – Helyesen: egy-egy.
És sajnos bele kell kötnöm az igeidő-használatodba is. Nem a jelennel van bajom (három könyvet olvastam már el jelen idős írással), hanem a váltakozással.
A novellád így kezdődik:
„Oltalmazólak hatott rám, mikor kiléptem a lakása ajtaján. Pár lépéssel állt mögöttem, s mégis éreztem tekintetét a hátamba fúródni. Remegő léptekkel indultam el a járdán lefelé, s közben lejátszottam magamban az elmúlt egy óra eseményeit:
Ő ajtót nyit, én gondterhelten tekintek szemeibe, „Igen a szemeiből eltűnt a csillogás” – állapítom meg magamban csalódottan, majd ő félre áll, s én beljebb sétálok a kitárt ajtón.”
Az a baj, hogy nem is az egységgel van a bajom. Nem is a keveredéssel, mert az első bekezdésen kívül mindenhol máshol jelenben írtad. Az a probléma, hogy a múltban íródott rész időben később történt, mint az, amit jelenben írtál. Ezt a kettőt meg kellett volna cserélned.
Viszont volt egy gyönyörű hasonlatod, amiért oda, meg vissza vagyok – ráadásul ez a kis részlet kicsivel később is visszaköszön, vagyis szerves része a történetnek.
„Úgy érzem magam, mint egy üvegpalack, amely pillanatok alatt apró szilánkjaira robban, hogy többé soha, soha ne legyen ugyanolyan, mint azelőtt. Pont olyan, már úgysem lesz. ”
Alapötlet: 2
Helyesírás: 1 – Feljebb említettek miatt.
Megfogalmazás: 1 – Igeidők.
Érzelmek megjelenítése: 2
Minőség: 1 – Nincs meg a két oldal terjedelem.
Összesen: 10/7
Via
Swichy- Szárnyaid védelmében
Nem volt ez rossz novella, de úgy érzem a nagy átlagból nem emelkedett ki. Ami ezen aversenyen nem rossz dolog- mert erős novellák érkeztek. De félretéve a bevezetőt, lássuk mire tudtam pontot adni, és mire nem.
Pozitív vonások a művedben:
- Érzelemábrázolás. Most szeretnék veled virtuálisan kezet rázni, mert nagyon tetszett! Szinte megelevenedett előttem, amit leírtál, bár a férfi jelleme valóban zavaró volt. Na de vissza: Ahogy elmesélted ki mit érez, az szép volt, jó volt.
- A címed is nagyon tetszett. Gyönyörű, és kíváncsiságot ébreszt az olvasóban. Gratulálok hozzá!
- Kapcsolatot teremtettél az olvasóval. Úgy éreztem én is része vagyok a történéseknek, én is belefolyok a szálakba.
Sajnos voltak hibák is az alkotásodban, most ezek közül szeretnék ismertetni veled párat:
- Szóismétlés… nagyon zavart! Ha írsz, és egy szót sokszor alkalmaztál már, állj meg egy picit és gondolkodj. Ha így sem megy, ott a szinonima szótár, aminek azért van egy hátulütője is: nem te fogalmazod meg az adott részt, és így nem is azonos veled. De ha más nincs, ez is megteszi.
- Amit sokan leírtak: Múlt, jelen közti váltás. Zavarossá teszi a szöveget, nehéz kiszűrni a lényeget.
- Alapötlet. Jó, tudom, hogy megtörtént eset, de novellának akkor is sablonos. Választhattál volna más témát is-még akkor is, ha az nem reális. Azt elhiszem, hogy ki szeretted volna írni magadból, de versenyre, talán mással kellett volna jelentkezned. És itt megint kiemelem a főszereplő férfit. Borzalmas karakter. Ha létezik, akkor is.
- Sok a vesszőhibád, ez pedig zavarja az olvasás ritmusát.
Azt hiszem, ezek azok a pontok, amiket én személy szerint ki akartam vesézni. Alapvetően tetszett a novellád, és további sok sikert kívánok neked. Remélem tudtam segíteni!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó