Először is: üdv ismét a versenyünkön, nagyon jó ismét erre látni, már csak azért is, mert így amellett hogy ismét olvashatunk Tőled, megnézhetjük mennyire fogadtad meg a tanácsainkat.
Nem tudom, mennyire emlékszel, de tavaly elég sokan (az akkorri négyszemélyes zsűri egésze) jeleztük feléd, hogy a „darabos” megfogalmazás mennyire meg tud törni egy szép és alapvetően jó történetet. Ezt a hibádat még mostanra sem sikerült teljesen kiküszöbölnöd, így erre ismételten felhívnám a figyelmedet.
A történet alapja megfogott, az ötlet maga tetszik, a kivitelezéssel azonban nekem van egy aprócska gondom, és ezzel együtt egy cselekménnyel is, amit ábrázoltál. Ahogy már tavaly is mondtam, több írásodat is olvastam, így feltűnt, hogy te csak azt írod le, amit feltétlenül tudnia kell az olvasónak (merre fordult le, ki van ott), valamint a párbeszédeket – tehát nincs sok körítés, pedig néhány leírás (a sikátor kinézete azon kívül, hogy sötét), bővebb karakterjellemzés (a külsőségek leírása mellett fokozatosan kibontakoztatva ahogy viszed előre a cselekményt) helyet kaphatna az alkotásaidban, de hát kinek milyen a stílusa. Azonban a karakterek mélyebb, többnyire belső tulajdonságainak ábrázolását azért is tartom kiemelkedően fontosnak, mert azzal együtt sokkal kézzel foghatóbbnak tűnik, hogy valaki ilyen rövid idő alatt megtanuljon szeretni. Számomra az kissé elkapkodott volt, biztos azért, mert én nem hiszek a szerelem első látásra dologban, de úgy gondolom, mindennek meg van a maga menete, ami itt egy kezdeti szimpátia utáni kedveléssel lett volna megfelelő. Legalábbis ennyi idő alatt – hosszabb lélegzetvételű írás esetén azonban már könnyebben elképzelhető az általat megalkotott végérzelem.
Ami nagyon tetszett az a kereszt szerepe volt a novella végén, a befejezéssel sikerült mosolyt csalnod az arcomra. =)
Összességében, a fentieket is belevéve, jó novella lett, de nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb, amit ki tudnál hozni magadból.
Pontszám: 10/6
Charlie
Üdvözlünk megint a versenyünkön, nagyon örülünk, hogy ismét jelentkeztél, ami arra is utal, hogy hiába is féltem utólag, mégsem írtam olyan durva kritikát, mint hittem. :)
Amikor megláttam a neved rögtön arra gondoltam, hogy vajon még mindig darabos-e a szöveg. Szomorúan kellett nyugtáznom, hogy nem fogadtad meg a tanácsunkat. De boldogan tapasztaltam, hogy a megnevezések ismételgetéséről leszoktál, aminek igazán örülök.
Az angol szöveggel mérgezzük édes magyar nyelvünk dolgot is kihagyom most, mert… mert.
Az alapötlet nagyon jó lett - volna -, nekem nagyon tetszett, volt tanulsága is a műnek, ha az ember egy kicsit elmélkedik rajta. Gratulálok hozzá!
Ennek ellenére mégis gondolkoztam rajta, hogy levonok belőle egy pontot, hiszen hasonló téma köré épülő írásoktól és filmektől hemzseg már a világ.
A párbeszédek helyesírása nem tökéletes. Tudom, hogy nem tűnik nagy hibának, de mégis zavaró olvasás közben annak, aki hozzászokott már a helyes írásmódhoz.
- Ezt kaptam, mást nem tehetek.- vonta meg a vállát.- De téged miért érdekel egy halott lelke?
Helyesen:
- Ezt kaptam, mást nem tehetek - vonta meg a vállát. - De téged miért érdekel egy halott lelke?
És ne felejts el szóközt is ütni a gondolatjelek elé, és mögé egyaránt!
Mindezek mellett láttam, hogy előszeretettel használod a „…”-ot, amely nem is lenne baj, de így veszít a jelentéstartalmából, és ott, ahol igazán hatásos lehetne, már fel sem tűnik az olvasónak.
Az érzelmekre nem tértél ki, csak Joel szavaiban voltak fellelhetőek, ami egy ilyen novellánál - ami arról szól, hogy egy elkárhozott léleknek meg kell tanulnia szeretni - édes kevés.
A minőségéből is levonok egy pontot, hiszen az a másik három 1 pontod mutatja, hogy minőségileg nem volt megfelelő a pályaműved.
Ahogy olvastam, Te már jelentkeztél korábban is a LipGloss versenyére. Én akkor még nem tartoztam a szerkesztők közé, szóval nálam - úgymond - tiszta lappa indulsz.
Az alapötlet nagyon tetszett, és ahogy Nanó is írta: tanulságos.
A párbeszéd, ami nekem rögtön szemet szúrt. De, Nanó megmutatta, hogy hogyan lenne helyes. Remélem, a jövőben alkalmazni fogod!
Az érzelem ábrázolás hiányzott nekem... Igazából, az egész túl gyors. Első találkozásnál, mikor még csak a nevét tudod az illetőnek, nem hiszem, hogy szerelmes leszel. Ezt meg lehetett volna oldani úgy is, hogy Angie többször megy el a sikátorba, és több időbe telik, míg szerelembe esnek. Öt perc szerintem túl kevés ehhez az érzéshez. És ha ezt így csináltad volna, meg lett volna a kiszabott terjedelem.
És, a pontpontpont. Szerintem is túl sokszor alkalmazod. Nem kell! Csak akkor, amikor tényleg fontos, de nálad ez elveszti értéket, mert olyankor is használod, amikor szerintem felesleges.
Charlie-val is egyet kell értenem: le írhattad volna a sikátort, hogy jobban el tudjuk képzelni.
Ezeken felül tetszett nagyon!
Pontszámod: 10/6
Noi
Angie H Madden- All Black
Igen, én is élénken emlékszek rád, még a tavalyi versenyünkből, és arra is, mit írtam akkor neked. Úgy érzem, pár dolgot nem fogadtál meg belőle, és szinte ugyanazokat a hibákat látom itt is visszaköszönni, amikre egyszer már figyelmeztettelek. DE természetesen nem vitatom el tőled azt, hogy fejlődtél. Szeretném, ha most végigkövetnénk együtt, hogy mi az, ami jó, és kevésbé előnyös a művedben.
Pozitívumok:
- Fantázia dús! Nem kicsit, hanem nagyon is. Az alaptörténeted-hihetetlenül megfogott, az egyik kedvenc cselekményem a versenyen. Látom, remek képzelőerővel lettél megáldva.
- Érdekes a lezárásod- elgondolkodtató, és elméletben tovább is fűzhető. (Mit érez Angie, mi is történt valójában)
- Választékos a szóhasználatod.
És most jöjjenek a kevésbé dicséretes dolgok:
- Darabos szöveg… jaj, pedig már tavaly is mondtam! Sok mondatod között nincs logikai összefüggés, vagy átvezetés. Egyszerűen oda van „vetve”
- Lélektanilag nem racionális, nem elképzelhető. Találkozok egy elkárhozott lélekkel az utcán, valakivel, aki a pokolból jött fel, és szinte halálos nyugalommal beszélgetek vele? Eleinte volt ugyan egy parányi”rezdülés”, de lássuk be-így senki sem reagálna adott szituációban. Nálam ez az egyik olyan dolog- ami bizony sokat levitt a pontokból.
- A „szerelmi szál” nem kidolgozott, nem illeszkedik a mű hangulatába. Itt is az átvezetés hiányzik, az a „lelki finomság” amit meg kell adni az olvasónak.
- Az olvasó nem tud azonosulni Angivel mert nem kapunk róla hiteles képet. Nem tudjuk milyen a személyisége! És ez nagy baj…
Minden pontot figyelembe véve, melyet fent említettem, adom neked a pontszámom. Kívánok neked a továbbiakban is sok sikert, örömmel teli fejlődést, és köszönöm hogy olvashattak.
Pontszámod: 10/5
Üdvözlettel: Lena Taylor
A novellád alaptörténete érdekes, jó és tetszik. Izgalmas, és ahogy már előttem is említették, az olvasó magában sokféleképpen tovább tudja fűzni a szálakat. Nálam az alapötletre egyértelműen megkapod a két pontot, mert rászolgáltál.
Az első dolog viszont, ami szembetűnt, az a rendre leütött üres bekezdések tömkelege. A párbeszédekben ezt a rossz szokást szerencsére hanyagoltad, de egyébként minden egyes bekezdésed után ott álldogál egymagában egy használaton kívüli enter anélkül, hogy helypocsékoláson kívül bármilyen funkciót betöltene. Így többet kell görgetni, és azt sem lehet egyértelműen meghatározni, hogy hány oldalas a műved.
Viszont, úgy gondolom, értem, miért csináltad ezt. A Word-nek rossz szokása, hogy a dialógusokat automatikusan felsorolássá alakítja, ami – szerintem – egy elég előnytelen tulajdonsága a szövegszerkesztőnek. Viszont a probléma annyival kiküszöbölhető, hogy amikor a párbeszéd átalakul felsorolássá, benyomod a „visszavonás” gombocskát és máris meg van oldva addig, amíg bele nem kezdesz egy újabb beszélgetésbe. És így nem kell felesleges sorközökkel teletűzdelni a szöveget, hanem lehet szép folyamatos. =)
A másik már említett hibád a darabos szöveg. Nem szeretnék sokat mondani róla, csak annyit, hogy használj több kötőszót. Sokat fog javítani a stílusodon.
És ha már stílus…
Volt pár durva stilisztikai hibád, amely, – nos, hadd legyek teljesen őszinte – morbiddá tette számomra a hangulatmegjelenítésedet. A legelején a nyugalmat tártad elénk, amit felváltott az izgalom, és eddig minden jól is volt, amíg bele nem kezdtél egy komolytalan beszélgetésbe.
„- Elkárhozott lélek. Betűzzem? E-L-K-Á-R…”
Úgy vélem, ezt nem ilyen iróniával átitatva közölné egy elkárhozott lélek. Bár, mindez nem is lenne olyan szembetűnő, ha nem az alábbi beszélgetéssel folytattad volna:
„- Én… És te… Vagyis… Szóval…- akadoztam, közben hol őt, hol a téglafalat néztem.
- Melyik része nem volt egyértelmű?
- Hát… Őszintén?- kérdeztem, mire biccentett.- Az egész sötét nekem…
- Nah, akkor csüccs le!- húzódott odébb, helyet csinálva nekem a lépcsőn.”
Ez a „nah”, „naon”, „xia”, „gyors megcsinálom”, meg hasonlók kimentek a divatból, már nem menő többé, ráadásul egy pillanat alatt gallyra teheti az egész hangulatmegjelenítést. És sajnos itt is pont ez történt.
De lépjünk tovább, hisz a történet folytatódott. Itt következett egy komoly rész – ami, megjegyzem, igencsak éles kontrasztban áll a komolytalannal –, melyben lényegében nem történt más, csak beszélgettek körülbelül három percet, bemutatkoztak, kezet fogtak, és pont. Ámde ennyi elég volt nekik ahhoz, hogy egymásba szeressenek. Ismételten idéznem kell a többi zsűritől: lélektanilag ez nem állja meg a helyét.
Másik dolog, ami szerintem kiemelendő: felesleges részek. Itt speciel nem az üres bekezdésekre gondolok, hanem a legelején a „nyugalmi stádiumban” leírtakra, aminek tulajdonképpen semmi köze nincs a történethez. Egyetlen gondolatmenetet sem indított el, nem kötődött semmihez, nem utaltál vissza rá… az csak úgy volt. A Novella tökéletesen meglett volna az első egy-két bekezdés tartalma nélkül is, mert – sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de – használhatatlan információkat tartalmaz.
Ezzel még nem is lenne olyan nagy baj, ha minden mást, ami lényeges szépen leírtál volna. Ámde az érzelemábrázolás elég összecsapottra és indokolatlanra sikeredett, a tájleírás kimerül pár jelzőben, a jellemrajzok pedig teljesen kimaradtak, így a szereplők idegennek hatnak. Nem kell bevezetésképp elmondani, hogy milyen a főszereplő személyisége, elég, ha az „menet közben” derül ki, de Nálad sajnos ezt sem vettem észre. Sem a külső jegyek, sem a belső tulajdonságok megjelenése terén.
Mindezek után azt mondom, hogy nem a lényeggel foglalkozol, hanem azzal, ami az eszedbe jut. Persze ez nem olyan irdatlanul szembetűnő, hogy majd” megvakít, de észlelhető. Mert azt kell mondanom, hogy a történet irányít, nem pedig az író. Az író dolga, hogy kitalálja, megfogalmazza és leírja a cselekményt – ámde a történet parancsol. Hiába van az írónak kedve egy tündérkékről szóló rész megírásához, ha az nem illik bele a háborús történetbe. Remélem, érted, mit akarok érzékeltetni. A hangulatot nem az író határozza meg, neki csak követnie kell, amit a történet diktál.
Következő dolog, amit rosszul alkalmazol, az az a bizonyos „pont-gondolatjel”, amit Nanó mindenkinek el szokott mondani, ámde ha jól látom, most először kihagyta.
„- Nem mondtam.- kúszott egy mosoly az arcomra.- De Angie vagyok.”
Helyesen: „- Nem mondtam – kúszott egy mosoly az arcomra. – De Angie vagyok.”
Ha a mondott szöveg után kapcsolt tagmondat(ok) kapcsolódik egymáshoz, akkor nem teszünk pontot a párbeszéd szövege után (a kérdőjelet és felkiáltójelet természetesen ugyanúgy kitesszük). Ha viszont a dialógus és a gondolatjel utáni rész nem áll szoros kapcsolatban egymással, akkor kell a pont, és a gondolatjel után is nagy betűvel kezdjük a mondatot.
A gondolatjelek elől sorra kihagyod a szóközöket, ami egy már a helyes leíráshoz szokott szemnek bizony tényleg nagyon zavaró.
És ami inkább a megfogalmazásodon ejthet csorbát:
„- Blablabla… – vigyorodott el XY.
- Ne blablázz itt nekem – nevettem én is az idétlenségén.
- Fejezzétek már be! – fordult hátra Akárkicsodaislegyenaz.
- Miről beszélnek ott hátul a hölgyek? – szólt ránk a tanár.”
Egy séma: mondott szöveg, gondolatjel, „csinált valamit” és esetleg egy megnevezés, vagy egy kis hozzátoldás. Hosszú távon ez nagyon egyhangú.
És még egy dolog:
„Ha… Elkárhoztál, akkor… Miért hordasz keresztet a nyakadban?”
Helyesen: „Ha… elkárhoztál, akkor… miért hordasz keresztet a nyakadban?” – Mivel egy mondat, ezért a folytatást is kisbetűvel írjuk.
Tudom, amiket itt felsoroltam, apróságoknak tűnhetnek. De mivel Te már elértél arra a szintre, hogy az írás nehézségeinek a nagyját tudod, így ha fejlődni akarsz, akkor az apró-cseprő dolgokat kell szép sorjában elsajátítanod. És ha folyamatosan finomítasz a stílusodon, az bizony nagyon meglátszik.
Viszont ezúton Neked is sok sikert kívánok az íráshoz. A legközelebbi versenyünkre ugyanígy visszavárunk. =)
Alapötlet: 2
Helyesírás: 1 – Problémák a párbeszédekkel és a gondolatjellel.
Megfogalmazás: 1 – Stilisztikai hibák.
Érzelmek megjelenítése: 1 – Túl gyors és túl nagy váltások.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés