Először is el kell mondanom neked, hogy nagyon tisztellek, amiért tényleg kiemelkedően tehetséges író vagy. Te is nagyon jól tudod, hogy az előző versenyünket maximális pontszámmal nyerted meg, de ez a mostani pályaműved – sajnos – a közelébe sem ér annak a novellának, amit tavaly olvashattunk tőled.
Az alapötlet tetszett, ismét tanulságos kis történetet küldtél be, gyönyörű mondanivalóval.
Volt pár helyesírási hibád. Egy-két vesszőhibával is összefutottam a műben, illetve a párbeszédek helyesírásában is van egy apró hibád, egy rossz berögződésed, de Te legalább a legtöbb versenyzőnkkel ellentétben az alapokkal tisztában vagy.
„– Tom! – húzta ki a fülhallgatót öccse – Milyen napod volt?” Helyesen:
– Tom! – húzta ki a fülhallgatót öccse. (PONT) – Milyen napod volt?
Vagy másik példa: „– Nem te mondtad az előbb, hogy ugyanaz maradtál? – a lába felé böktem – Én elfogadlak téged így, már csak neked kell saját magadat… Hogy érzed, menni fog valaha?” Helyesen:
– Nem te mondtad az előbb, hogy ugyanaz maradtál? – A lába felé böktem. (PONT) – Én elfogadlak téged így, már csak neked kell saját magadat… Hogy érzed, menni fog valaha?
Illetve a DVD a helyes írásmód: „Megvártuk a dwd végét…”
Volt egy elgépelésed is, amikor is az „és” helyett „ás” került a mondatba, illetve szerintem egy pont jobban illett volna a mondandó végére: „Igen! Nagy nehezen sikerült átkúsznom rajtad, ás belemászni!”
Volt pár megfogalmazási - illetve nyelvtani - hibád is, nem túl sok, de azért volt.
Innen kimaradt egy „volt” szócska: „Fekete haja most nem apró, szoros tincsekbe fonva…”
A lábujjhegyezni szót még nem hallottam – persze lehet ez annak a számlájára írható, hogy pesti vagyok -, helyette sokkal jobban festene az, hogy lábujjhegyre emelkedni stb.: „Majd’ egy fejjel magasabb volt tőlem, így lábujjhegyeznem kellett, hogy egy puszit lehelhessek az arcára.”
„Hogy bármit megadnák azért, hogy cseréljek veled?” – Megadnék!
A víz inkább kihűl, mint elhűl. Elhűlni - például - az emberek szoktak egy hír hallatán. „Amíg a víz el nem hűl…”
„Eljött az érettségi, és tanulnom kellett. Bill megértette, és támogatott benne. Mindent felkérdezett, és egyre önállóbb lett.” – ezt írtad, de szerintem az „kikérdezett” kéne, hogy legyen inkább, nem felkédezett.
Ezek ellenére a megfogalmazásod továbbra is gyönyörűnek tartom, hoztam pozitív példákat is, vagyis a kedvenc soraimat: „Ő válaszul egészen közel lépett hozzám, és egy puszit égetett a homlokomra.”
„Hiszen fény nélkül élni olyan, mint meghalni…”
„Nem mertem hátranézni rá, mert attól féltem, sóbálvánnyá változom.”
Most átkanyarodok az érzelmek megjelenítésére. Tom személyisége nekem valahogy nem tűnik tökéletesen megformáltnak. Elhiszem, hogy nehéz neki a helyzet, de pont, amikor Bill kezd helyrejönni, ő egyre inkább agresszívebben lép fel vele szemben sok esetben. Lehetséges, hogy ő így vezeti le a feszültségét, de sokkal realisztikusabb lett volna, ha mondjuk inkább rajtad tölti ki a dühét, nem a beteg testvérén. De ezt lehet, hogy én látom rosszul.
De mindezek ellenére szépen kiformált érzelmeket láthattunk a művedben.
A legvége nélkül is tökéletes lett volna, ha a „Vettünk egy kis házat, és szép lassan felújítottuk…” rész után már abba hagytad volna, akkor sokkal kevésbé tűnt volna elcsépeltnek a befejezése.
Nagyon tetszett viszont, hogy volt ajánlásod.
Alapjában véve nagyszerű volt a novella, olvastatta magát és nagyon szépen volt megfogalmazva, igazán jó munka volt, ha más küldte volna be, akár még kilenc pontot is adtam volna rá, de tőled ennél többet vártam, hiszen fantasztikus író vagy és nagyon tisztellek, mint művészt.
Habár a megfogalmazásból kellett volna pontot levonnom, tudom, hogy nagyszerűen írsz és az, hogy ez nem az elvárt minőségnek felelt meg a szememben, az a ráfordított figyelmeden múlt, így a "minőség" látja a kárát a hibáidnak.
Majdnem elbőgtem magam rajta, és a szemeim is több ízben könnybe lábadtak… És nem azért, mert rossz, hanem mert maximálisan átélhető és gyönyörű.
Az alapötlet nem tartozik az elcsépelt témák közé, én legalábbis még nem találkoztam ilyennel. Persze, sok olyan novella, vagy fiction született, ahol valamelyik tag meghalt, és baleset is rengetegben volt, de azoknak a sablon szerint általában amnézia lett a vége. Lehetséges, hogy van még valahol ilyen történet, de én nem találkoztam vele. =)
Viszont azt kell mondanom, hogy nem ez a legjobb novella, amit tőled olvastam. Az Angyalszárny, emberkönnybe például beleszerettem, de ebben előfordult egy-két olyan hibácska, amelyeket legutóbb nem követtél el.
Haladjunk sorjában:
- „18.” – Szebb, ha kiírod, hogy „tizennyolcadik”. Én erre azt mondom, hogy aki egy novellát/történetet meg tud írni, annak egy szám kiírása már gyerekjáték.
- Mondatvégi írásjelek. Nanó ezt elmagyarázta, úgyhogy én nem mennék bele, de azt alá kell írnom, hogy ez többször is előfordult.
- Vesszőhibák. Kettőt szeretnék kiemelni:
„– De, akkor is nehéz neked, látom!” – A „de” után nem kell az a vessző.
„Xénia , hozzám jönnél feleségül?” – Itt pedig van egy felesleges szóköz.
- Darabos mondatok. Ne kapj szívrohamot, nem kell a legrosszabbra gondolni, nem ilyen volt az egész novella, de előfordult. Három szembetűnő példa:
„Bill gyógyulása sokáig tartott. Idő kellett mindenhez. Amikor másnap elmentem hozzá, sütött a Nap. És nem csak az égen, a szívemben is.”
„Csak olyankor maradt időm tanulni. Egyre fáradtabb lettem, Anya is észrevette, hogy karikás a szemem. De Bill fontos volt nekem. Fontosabb bárminél.”
„Egészen hazáig rohantam. Tornacipőm sáros lett. A vad szél rángatni kezdte farmerdzsekimet. Fejemben tomboltak az emlékek.”
Világos, hogy mit akartál érzékeltetni – azt, ahogy a rengeteg gondolat felgyülemlik az agyunkban, és annyira összeérnek a dolgok, hogy csak széttördelve, tőmondatokban lehet kifejezni magunkat –, de szerintem egy picit túlzásba estél. Egy aprócska finomítást engedj meg nekem:
„Csak olyankor maradt időm tanulni, amitől egyre fáradtabb lettem, és már Anya is észrevette, hogy karikás a szemem. De Bill fontos volt nekem. Fontosabb bárminél.”
Szerintem máris gördülékenyebb. ;)
Egyéb apróságok:
- Emlékszel a tavalyi „buszváróra”? Ehhez hasonló helyzetbe keveredtél most is pár – számomra ismeretlen – szóval. Ilyenek a „leöltöztettem” és a „felkérdezett” szavak. Az én szótáramban a „levetkőztettem” és a „kikérdezett” szerepel. Ez nem hiba, csak egy kis eltérés, nem is vonok le érte pontot.
- „dwd”; „ás” – Nanó már elmondta.
- Majd egy egyéni vélemény, amivel nem kell egyetértened, ha nem akarsz. Én a legutolsó részt nem írtam volna meg. Nem kell oda, mert olyan információk vannak benne, amik nem lényegesek. Persze, vannak benne fontos dolgok is, és a hangzatos – és a címre visszautaló – zárást is sikerült ezzel megteremtened, de lehetett volna máshogy is. Az én példám:
„Csak legördülnek az első könnycseppek az arcomon. De már mosolyogva sírok.
- Igen, Bill! – és hagyom, hogy felhúzza a gyűrűt az ujjamra.
Sok nehézségen mentük át együtt, de mindig kaptunk segítséget, ha szükség volt rá. Kis esküvőt tartottunk, de annál emlékezetesebb, főleg, mert nem sokkal később, egy szép napon teherbe estem. És, amikor megtudtam, már nem csak Bill, hanem én is meggyógyultam…”
És még a végére néhány részlet, ami nagyon tetszett:
„Ahogy követtem tengerkék tekintetemmel távolodó alakját, éreztem, hogy lelkében a mindig lobogó láng halványulni kezdett, s egyre kisebb és kisebb méreteket vett fel.”
„A szemem, hiába küzdöttem ellene, átnedvesedett, s két oldalt ragacsos csíkokat húzva folyni kezdtek átlátszó könnyeim.”
Igazából kilenc pontot szerettem volna adni neked, de túl erős a mezőny ahhoz, hogy engedékeny legyek. Bocsánat, tényleg. És mivel a megfogalmazásodból nincs pofám levonni pontot, így a tőmondatos részek inkább csak az olvashatóság rovására mennek, vagyis a minőségből vonom le. Lényegében tökmindegy.
Alapötlet: 2
Helyesírás: 1
Megfogalmazás: 2
Érzelmek megjelenítése: 2
Minőség: 1
Összesen: 10/8
Via
Imádom, amit és ahogyan írsz, szívesen olvasok Tőled. A mostani novellád is nagyon szép lett, bár a korábbi versenyre szánt írásaidtól némiképp még a mondanivaló ellenére is lemarad.
Akadtak helyesírási és vesszőhiábid, valamint a párbeszédszerkesztésed sem sikerült úgy, mint ahogy megszokhattuk, de ezeket már Nanó és Via is megemlítette, ahogy a többi hibádat is megemlítették, így én nem ismételném őket.
Viával teljes mértékben egyetértek, ami a novellád lezárását illeti, szerintem sem szükséges feltétlenül az a rész, bár meg kell hagyni, xéniás lett. ;-)
Pontszámod: 10/8
Charlie
Imádtam végig, míg olvastam! Sajnos két részbe kellett elolvasnom, mert dolgom akadt, de mind a kétszer sikerült bekönnyeznem =)
Igazából semmit se tudok már hozzáfűzni - megtették már előttem =)
Furcsa, hogy most nekem kellene véleményt írni, és a hibákat kiemelni, mikor mindig is felnéztem rád, minden téren...
Igazából nekem is azok a szavak szúrták a szemem, amiket Nanó és Via kielemtek. Más nem. A vége egy amolyan összefoglalónak hat, és talán elcsépelt is. Szép lezárás - de valóban meg lehetett volna oldani szebben is.
Pontszámod: 10/8
Noi
Xénia: Gyógyulás
Nagyszerű írónak tartalak, aki igazán érti a dolgát. Ezen nincs mit vitatnom, de az igaz, hogy ez jóval lemarad eddigi alkotásaid mögött, mind színvonalban, mint történetben. Tetszett, ezt nem is tagadom, de nem fogott meg úgy, mint a többi alkotásod. Természetesen neked is elmondom, mi tetszett, és mi nem.
Lássuk először a pozitívumaidat:
- Az alaptörténet igen tetszetős, és megható.
- Nagyon szép leírásokat találok benne, eltudnám képzelni, hogy több idézetet is kiemelek belőle. Csodás sorokat írtál!
- A történet tanulsága… szerintem reményt ad az embernek, és megmutatja mi az igazi szeretet, mi a kitartás…ez pedig fontos. Gyönyörűen hozod mások tudomására ezt!
És most jöjjenek a hibáid… ezeknek egy cseppet sem örülök.
- Néha elcsépelt az, amit írsz. Mintha már sokszor olvastam volna, csak éppen máshol. És ez zavaró.
- Egyes szakaszokban, darabos a szöveg, és nincs összefűzve.
- Sok helyről hiányzott a vessző.
- Túl gyorsan szakad meg, egy-egy gondolatmeneted. Időm sincs megélni azt amit leírsz, és máris ugrottunk egy hatalmasat. Így aztán szinte állandóan „kiugrasztottál” a novella érzelmi szálai közül.
Be kell vallanom, az eddigi alkotásaid sokkal jobbak ennél a műnél, szinte minden tekintetben. Tisztellek, becsüllek téged, és művészi képességeid, de tudom, mit várhatok tőled, és mennyit. Ennél jóval többre vagy képes. Remélem a legközelebbi versenyen is itt leszel,és kívánom, hogy akkor több pontot tudjak adni neked.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés