A novella eleje nem tetszett annyira, kimondottan lassú és fásult volt, és az volt az érzésem, mintha azt még te magad is untad volna írni, ráadásul szlengesítetted is a szöveget, így az egésznek olyan hatása volt rám, mintha egy életunt tini gondolataiba (életébe) leshettem volna bele. Ez az a stílus, amiben szerintem nem jó ötlet elkezdeni a novellát, mégha a hangulat közben változik is – vagy kevésbé érzékeltesd ezt a hangulatállapotot.
Az írásodban folyamatosan változtattad a múlt és jelen időt, próbálj megmaradni egy mellett, egy idő után zavaró a váltakozás. Kerülöd a leírásokat, sokszor használsz rövid (hiányos szerkezetű) tagmondatokat, amiktől úgymond darabossá, döcögőssé válik az írás, és romlik az élvezhetősége. Használj kötőszavakat, alkoss összefüggő összetett mondatokat!
„- Nem! Semmi sincs rendben!!! Meg fogok őrülni! Nem bírom tovább... - Ray, miközben idegesen fel, s alá járkált„
Erről a régi imnetes blogok jutottak az eszembe – nem tudom mennyit mond ez Neked - , meg is magyarázom miért. Általában az ottani történetekre volt jellemző, hogy az író a párbeszédekben az elhangzott mondatok után biggyeszt egy nevet, hogy az olvasó tudja, kinek a szájából hangzott el, és hozzátesz egy mozdulat vagy állapotsort (gyakran még annyit sem). Ha mindenféleképpen jelezni akarod, hogy ki mondta, fűzd hozzá, pl: … - mondta Ray fel-alá járkálva. A jelentése ugyanaz, de mégis szebben hangzik, nemde?
Sok helyesírási hibád van, a mondatok végéről rendszeresen lehagyod az írásjeleket, vagy halmozod őket (amit a magyar helyesírási szabály szerint nem igen lehet, de természetesen kivételek vannak. De ha az érzelmeket akarod közvetíteni, felejtsd el a kilométeres !-sorokat, inkább írd le, írd körül, amit a karaktered érezd, ne jelekkel mutasd, hiszen ez elvileg irodalom: nem a jelekre figyelünk, hanem a szavakra, a mondanivalóra.).
Ha fejlődni szeretnél, mindenekelőtt lapozd fel a helyesírási szabályzatot, elevenítsd fel a tudásodat, és alkalmazd is azt írásban! Hiszen elengedhetetlen, és nem csak itt, egy mezei gportalos versenyen, de mindenhol megkövetelik.
Ha kellő figyelmet fordítasz rá, sokat javulhat a stílusod és a helyesírásod is.
Pontszámod: 10/ 2
Charlie
Az alaptörténet egészen jó volt. Mikor a szobába hideget érzett a főhős, és eltűnt minden jó emléke, nekem a Dementorok jutottak eszembe. Aztán, most így visszagondolva, hogy egy napló gyilkolászik... mint a Körben, nem? Csak ott egy videó teszi. Ennek ellenére tetszett a történet, egyedi. Azonban a megfogalmazással már voltak bajok.
Egy kicsit olyan, mintha nem is törődtél volna ezzel a novellával. Összekapott, néhány részletről mintha megfeledkeztél volna. Például mikor felébred a lány, és véres a keze. Nem mossa le, és meg se törli, mégis a hajába turkál; nekem ha véres lenne a kezem, rögtön törölném le a kezembe kerülő anyaggal. De, lehet én vagyok ilyen finnyás...
Ami még zavaró - szerintem nem csak számomra -, hogy sok szlenget használsz, sokszor használod, hogy 'na mindegy'. Ne tedd. Ez még úgy elmenne, ha párbeszéd lenne, és szereplő mondaná - hisz az ember használja. De egy leírásba nem szabad beletenni, főleg nem ennyiszer.
A számokra is kitérek: írd ki betűvel a számokat. Nem olyan nagy számokat használtál, hogy ne lehessen leírni.
Sok mondatod végén csak három pontot tettél ki. Miért? Ez olyan érzést ad, hogy nem fejezted be a mondatot. Nem azt mondom, hogy ezt is tilos, mert én is használom, ha a helyzet megköveteli. És még az írásjelekhez: sokszor halmozod őket. Egy felkiáltó jelből is megértem, hogy milyen érzelmeket akarsz közvetíteni.
Óh, és a telefonálás, mikor felhívja a lány a barátját, az éjszaka közepén. Én furcsálltam, hogy a hívott fél teljesen fitten válaszol, semmi álmosság a hangjába. És mikor leteszi Lynn a telefont, aki miért nem hívja vissza? Egyértelmű, hogy halálra van rémülve. Egy barát ilyenkor visszahívja az illetőt, hogy mi a baj. Nem?
A mondatok eléggé tőmondatok. Emiatt tagolt lesz, nem olvastatja magát. Hosszabb mondatokba is le lehet írni, nem kell félni, hogy olyan hosszú lesz, hogy nem fogják az olvasok megérteni a lényeget:
'Nincs oka megölni! Hisz nem olvastam el! Istenem segíts!!!'
Íme egy példa. Ebből a három mondatnól ha nem is egyet, de kettőt lehetne csinálni, nagyon egyszerűen:
'Nincs oka megölni, hisz nem olvastam el! Istenem, segíts!'
Talán még a végére lehetne tenni azt a három pontocskát, hogy még jobban kétségbeesést sugalljon, de szerintem ebbe a novellába épp elég félbehagyott mondat van.
Egy kicsit emlékeztet ez az irás az én régi írásaimra. Imneten kezdtem, azon a szinten, ami ott uralkodott. Sok olvasással, és sok írással kinőttem az ilyen hibákat. Neked is ezt ajánlom!
Pontszámod: 10/2
Noi
Ahogy elolvastam a novellád az első, ami az eszembe jutott, hogy látszik a pályaműveden, hogy kezdő vagy, így igyekszem minden nagyobb hibád kiemelni – akár többször is -, és elmagyarázni a tévedések esetleges okát és a megoldást rájuk, hogy tanulj is belőle.
Elsőként kezdjük az alapötlettel. A naplóról a HP második része jut eszembe. Főleg, amikor a tárggyal társalog a főhősnő. Furcsa volt, hogy akkor a fiú segítséget kért tőle, így számomra érthetetlen: Ha segítségre van szüksége, akkor miért öl meg mindenkit, aki elolvassa a naplóját?
Mindezek mellett feltűnt, hogy a nevek alapján eldönthetetlen, hogy hol játszódik a történet, hiszen keleties hangzású nevek keverednek benne, de a főszereplő és James neve nem illik ide, miközben Románia említése arra utal, hogy elfeledkeztél a történet külföldi oldaláról. Persze bárkinek a világon lehetnek ott élő rokonai, csak gondoltam ezt megemlítem.
Az elején valószerűtlen az orvosok hirtelen felbukkanása a fiúnál. Hogy kerültek oda? És a szülők? Elvileg senki sem volt otthon.
A helyesírásod még a „nem jó” kifejezéstől is igen távol áll, nagyon sok gyakorlás és tanulás vár még rád, úgyhogy most hegyezd a füled, mert a nagyobb hibáidról ejtek „pár” szót.
Az első megfigyelésem az, hogy szokásod az írásjelek halmozása, például: „Semmi sincs rendben!!!”
Ez hiba. Bőven elég egy felkiáltójel is.
Mindemellett még az is feltűnt, hogy – túlságosan is - előnyben részesíted az előbb említett jelet, illetve a „…”-ot.
Ezeknek a jeleknek megvan a maguk funkciója, így amikor tényleg fontos lenne a használatuk, teljesen belevesznek a környezetükbe és elvesztik a kiemelő, félbehagyó, elgondolkoztatásra bíró és a sok egyéb másra való funkciójukat.
Rengeteget használod a felkiáltójelet feleslegesen, de volt olyan mondat, ahol arra lett volna szükséged, de te pontot tettél helyette: „- Segíts. – írta”
Helyesen: „- Segíts! (felkiáltójel) – írta. (pont)”
Ha már itt tartunk, akkor megemlítem, hogy a párbeszédek helyesírása egyáltalán nem megfelelő, totális káosz uralkodik e téren az írásodban: „- Nem értelek. - néztem rá furcsán”
Helyesen: „- Nem értelek (pont nélkül) - néztem rá furcsán. (a pont oda kell)”
Az írásjelek közül nem csak a mondatvégiekkel állsz hadilábon, de a vesszőkkel is, mutatok neked pár hibás mondatot: „Sejtettem hogy valamit eltitkol…”
„Csak bámultam ki az ablakon ahogy azt általában teszem”
„Hagyjuk a francba ettől úgysem nyugszom meg!”
„Istenem de cuki!”
„Olcsót de jót!”
„A rohadt életbe de hideg! Oké sikerült normális hőmérsékletűre állítanom.”
„Yokohoz, ment hogy megpróbálja őt megnyugtatni”
„Azt hiszem ideje lenne itt abbahagynom.”
Az előző példamondatok helyesen: „Sejtettem, hogy valamit eltitkol…”
„Csak bámultam ki az ablakon, ahogy azt általában teszem.”
„Hagyjuk a francba, ettől úgysem nyugszom meg!”
„Istenem, de cuki!”
„Olcsót, de jót.”
„A rohadt életbe, de hideg! Oké, sikerült normális hőmérsékletűre állítanom.”
„Yokohoz ment, hogy megpróbálja őt megnyugtatni”
„Azt hiszem, ideje lenne itt abbahagynom.”
Voltak benne más helyesírási hibák is. Például: „A tekintete ilyedt volt. Rettegett attól a valamitől. Bármi is volna az.”
Helyesen: „A tekintete ijedt volt. Rettegett attól a valamitől, bármi is volt az.”
„Egy inyekciót adott be neki...”
Helyesen: injekció
„Feltüntek a szülei”
Helyesen: feltűntek
Voltak benne ezek mellett elgépelések is, mint például: „de efogta a sírás”
A megfogalmazásod is igen kezdetleges még, de sok-sok olvasással és gyakorlással minden hibád kiküszöbölhető lesz majd.
Egyik legszembeötlőbb probléma az volt vele, hogy darabos szöveg, amit írsz. Sokszor nincs meg a odaillő összekötés a mondatok között, nem megfelelő logikával követik egymást, vagy pedig csak sima tőmondatokat vetsz papírra.
Mindezek mellett szemet szúrt még a megnevezések folyamatosan ismétlődő, monoton leírása is, ami zavaró. Kizökkent az olvasásból, ha folyton ezt látom: „Yoko, Yoko, Yoko, James, James, James…”
„- Mit akarsz tőlem? - csordult végig egy könnycsepp az arcomon, mely a műpadlóra hullva zajt csapott” – Nem csap zajt egy könnycsepp sem. Lehet művészi megfogalmazással, és olyan hasonlatokkal élni, hogy egy ehhez hasonló kijelentés jól hangozzon, de az nem ez a szövegkörnyezet és történet.
Az sem nyerte el a tetszésem, hogy sokat használtál durva szavakat, szitkokat, ami egy irodalmi műben – főleg ilyen töménytelen mennyiségben - szúrja az olvasók szemét.
„Keresnem kell valamit, amivel le tudom verni azt a fránya rozsdás sz*rt.”
Egyszerűbb lett volna ezt írnod: „Keresnem kell valamit, amivel le tudom verni azt a rozsdás lakatot”.
„Hogy az atya Úr Istenbe került már megint ide ez a sz*r?!” – Isten nevét hiába szádra ne vedd! Ha nem írtad volna oda, hogy szar, akkor is értelmes lett volna a mondatod.
Mondjuk így: „Hogy kerülhetett ez már megint ide?!”
„Lezuhanyozok, és kockulok egy kicsit... Az sosem árt!” – Ebben az idézetben a három legnagyobb hibád is megfigyelhető: Oda nem illő szavak (kockulok), össze nem illő mondatok, és hibás felkiáltójel használat.
„Hol a ruhám?? A francba is! Már megint a nevelőanyám kivitte. Istenem!” – Már megint az Istenem, és a franc szavak… Feleslegesen – és hibásan - halmozott írásjelek, és rossz szórend, hiszen helyesen ez úgy szólna, hogy a nevelőanyám már megint kivitte.
„…inkább megvárom a 3-as helyis buszt, na meg persze azért, hogy még véletlenül se találkozzak azzal a gyilkos szutyival... Ahhhj!”
Három hibát is észrevettem: a 3-as helyis busz hibás kifejezését, a „szutyi” köznyelvben is ritkán használatos szavunkat – hiszen helyette szutykot mondjunk -, ami egy irodalmi szövegbe nem illő megnevezés. A harmadik hibával pedig át is kanyarodnék a következő szempontunkra, az érzelmek ábrázolására.
Éppen egy gyilkos vadászik rá, nem hiszem, hogy érzelmileg ilyen állapotba lenne, és így beszélne róla, ilyen lekicsinylően, azok után, hogy megölte két nagyon jó barátját.
Illetve bemásolok öt részletet a novelládból, amelyek szintén a mű teljes egészét végig kísérő érzelmi sivárságot támasztják alá. Úgy olvasd ezeket a sorokat, hogy képzeld el közben, hogy most haltak meg a legjobb barátaid, mert brutálisan meggyilkolták őket. Valósághűnek érzed őket? Valóban ezek lennének a gondolataid?
„Raito holtan feküdt a szobája padlóján, és ugyan olyan brutálisan nézett ki, mint Ray. Kell lennie valaminek nála. Valaminek, ami ezt tette velük! Minden hiába sehol semmi!” – Hát a rémület valóban sehol, nem láthatjuk, pedig valljuk be: ilyenkor az lenne a normális.
„Nem szoktam meg, hogy hullák kezéből veszek ki bármit.”
„Atyám... Ennyi meló egy naplóval…”
„Én hülye! Csak mélázok, közben meg mindjárt lekésem a buszom. Most szaladhatok! Áááá ott a busz! Hjajj sikerült... Imádom a pénteket... Ilyenkor szinte üres a busz... Még egy csomó szabad kettes hely is van.”
„ Mért hiszek ennyire benne??”
A minőségét nagyban rontja, hogy tele van felesleges infóval és rövidítésekkel is, ilyen például a „napszemcsi” szó, amelyért harapok. Miközben, mint már említettem mellőzhető adatok tömkelegével van tele a novella. Például a buszoknál szinte minden részlet felesleges, a Mátrixos, a focistás stb.
„Takuyaval is ott voltunk először együtt, amikor összejöttünk.” – Egyetlen olvasót sem érdekelt ez az adat, amit megosztottál velünk, hiszen azt sem tudjuk, hogy ki is ez a Takuya.
„Közben beraktam a Children of Distance új albumát a 333 km-t, és a másik lejátszóba pedig a Tokio Hotel új albumát a Humanoid-ot. Fura párosítás...” – Értehetetlen számomra, hogy valaki egyszerre két zenét hallgasson, ráadásul felesleges is. Tudod, mire gondolok? A főszereplő egyediségét szeretted volna ezzel hangsúlyozni, de sajnos sikertelenül. Illetve az új albumát utánról hiányoznak a vesszők.
„A rohadt életbe de hideg! Oké sikerült normális hőmérsékletűre állítanom. Ehhez aztán nagy tudás kellett! Eleinte szívtam, mert nem tudtam átállítani, nos szerintem ennyi elég a bénaságomról...” – Ismét az előzőek.
Továbbá mind minőségi, mind megfogalmazási hiba, hogy ugrálsz az igeidők között. Döntsd el, hogy múlt időben, vagy jelenben szeretnéd-e írni a történetet és úgy vesd papírra az egészet!
Erre a hibádra is hoztam példát: „Na, gyerünk zuhanyozni, hogy utána fáraszthassam az ismerősöket. Levetkőztem, és megnyitottam a csapot...”
„- Csövi! - írtam vissza, és hogy örüljön még egy mosolygós fejet is küldtem neki...” – Legalább nem írtad le a novelládba az előbb említett pofit, ez valamelyest pozitív.
Nem szerettem volna ennyire lehúzni a műved, de ahhoz, hogy fejlődj, csak egy út vezet: Ha meghallgatod – és elfogadod, vagy legalább átgondolod - mások véleményét.
Fájó szívvel adtam csak egy pontot, mert nem szerettem volna letörni a lelkesedésed. Csak egy dolgot tudok mondani: Gyakorolj, gyakorolj, és gyakorolj!
Idővel minden hibád kiküszöbölhető lesz.
Nanó
Nita Müller: Egy perc az őrületig
Mielőtt elkezdtem írni neked ezt a kritikát, szerkesztő társaim értékelését is elolvastam. Sokáig gondolkodtam azon, mit írhatnék neked, vagy hogyan. Arra jutottam, hogy te is az igazad fogod tőlem kapni, mint eddig bárki más is. Előre szeretném lefektetni - célom nem az, hogy rosszindulatúan csacsogjak itt. Segítő szándékkal fogom kiemelni a hibáidat, és őszintén remélem, idővel javítasz majd rajtuk.
Most jöhetne a kettős felbontás … pozitív, negatív dolgok kiemelése. Sajnos te vagy a versenyben az egyetlen számomra, akinél különösebb pozitívumot nem tudok kiemelni. Az alaptörténet nem kreatív, a Harry Potter 2-vel hoznám kapcsolatba, nincs nálad szövegszerkesztés, leíró részek, személyiségek ábrázolása.
És a legnagyobb probléma az alkotásoddal az: hogy lelkileg üres. Nem ad semmit… mert te sem törekedtél arra, hogy adjon.
Ezért lett olyan amilyen. Nincsen tanulsága, mondanivalója. Igaz, sok könyvnek sincs, amit a könyvesboltokban megvehetünk. De van bennük szép leírás, érdekes cselekmény, vagy bármi, amiért kiadták.
A te esetedben egyik sincs meg. Mint olvasó, unalmasnak találtam az alkotásod, pedig sokkal többet kitudtál volna hozni belőle. Kellő odafigyeléssel… Itt azt látom, hogy oda van hányva a szöveg, az író nem mélyedt el a karaktereiben, és elkapkodta a munkáját. Szóismétlések, szleng szavak, durva formai hibák szabdalják keresztül az írásodat, amiket sürgősen javítanod kell.
Nem csak miattunk, olvasók miatt… önmagad miatt is. Az írás, ami kiadsz a kezeid közül, egy darabka rólad, egy szilánk belőled. Nem kívánom neked, hogy ez alapján a novellád alapján ítéljenek meg.
Kérlek, azt mutasd meg, aki te vagy! Ne egy hanyag szöveget, amit semmi nem tart össze. Hiányzik belőle a logika… a globális kohézió (szöveg összetartó erő), és még sorolhatnám.
Egyszerűen kiemelhetném azt, amit a többiek már leírtak neked. De nem szeretném ismételgetni őket, sem pedig önmagam.
Tudom, hogy néhány szerkesztő társam azért adott pontot, mert kezdő vagy, mert írtál valamit. Én úgy gondolom, ha azt az egy pontot nem szívesen adom, akkor nem teszem. És ne haragudj, de arra sem adhatok neked pontot, hogy kezdő vagy.
Sem formailag, sem minőségileg, sem pedig tartalminak nem felelt meg számomra. Ezért tőlem, nem kapsz egy pontot sem. Tudom, hogy valószínűleg ez most rosszul esik neked, és lehet nem én vagyok jelenleg a legszimpatikusabb ember az életedben.
Tudom, hogy én is voltam kezdő, és én is hibáztam. Mindezt tudva, és végiggondolva hozom meg ezt a döntést. Nem jó érzés…de ez az igazság. Nem személyed ellen irányuló támadás ez, és nem lelem benne élvezetem. Ha ezek után, segíthetek neked bármiben is Neked, írj, szívesen megteszem, megbeszélhetjük együtt, mi a baj. Ha pedig belegázoltam volna az önbecsülésedbe, vagy hallani sem akarnál rólam, azt is elfogadom. De a döntésem, nem változtatom meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés