Ismét egy érdekes novella! Az alaptörténet elnyerte a tetszésemet, hisz ilyet nem minden nap olvashat az ember. Hasznos volt szerintem, hogy leírtad minden faj jellemzőjét. Helyesírásnál nem láttam sok hibát, csak néhány helyen, főleg párbeszédeknél, pont helyett vagy vesszőt, vagy semmit se tettél ki. Erre figyelj, ha nincs a végén írásjel, olyan érzést kelt, hogy csak félbahagytad a mondatot! A szóközre is ügyelj legközelebb, néhol több lett a kelleténél. A párbeszédeknél még figyelj arra, hogy a gondolatjel előtt/után tegyél szóközt!
Viszont ami számomra hatalmas hiányosság az érzelem ábrázolás. Amikor megérkeztek az új világba, semmi meglepődés, izgalom. És ez több helyen így van. Ha leírod, milyen érzés volt egy teljesen más világba lenni, milyen érzés volt egy paleontológus lányának, aki szintén érdeklődik a téma iránt élő egyenes adásban átélni azt, amit szeret, nagyon sokat dobott volna a novella hangulatán. Itt a végén, mikor hazajönnek a lányok... nem hiszem, hogy egy szülő ennyiben hagyná, ha a lánya huzamosabb időre eltűnik.
Viszont a harcjelenetet nagyon jól leírtad, szó szerint izgultam, hogy vajon mi fog történni.
A számokat legközelebb írd ki betűvel! Sok adat volt, hogy melyik állatfaj milyen magas, széles és hány tonna. Szokj hozzá, hogy kiírod őket, mert sokkal szebb, és olvastatja magát.
Pontszámod: 10/7
Noi
Az alapötlet egészen különleges, nekem tetszett, a neten ilyen novellával még nem találkoztam, bár nem az én stílusom, de ennek ellenére jó volt, köszönöm az élményt!
A helyesírásból viszont le kell vonnom egy pontot, mert a párbeszédek helyesírása nem az erősséged. Nézz utána, mert ez fontos a későbbiekben!
A megfogalmazása eléggé hétköznapi, néhol már zavaróan az – pl.: elhúzni a csíkot -, de legalább nem csak mondatokat pakolgatsz egymás mellé, hanem össze is függenek a soraid, amire azért egy pontot megérdemelsz, mert – sajnos – ez sem mindenkinek szokott sikerülni.
A minőségén nagyot rontott a bevezetőd, olyan információkat osztottál meg velünk ott – már elnézést érte – unalmas szövegkörnyezetben, amelyek sokszor nem is voltak lényegesek, amik pedig azok voltak, beleszőhetted volna a műbe is.
Zavarta a szemem, amikor leírtad a zárójelbe egyenlőség jellel, hogy mit jelent a paleontológus, mert olyan érzést kelt az olvasóban, mintha hülyének néznéd őt. Ha valaki nem tudja – amire kicsi esélyt látok -, akkor az beírja a keresőbe és utána néz. Én is van, hogy ezt teszem, ha valami olyat olvasok, ami nem tudom, hogy mit jelent.
Vagy itt van például a következő rész: „- Alloka! Giu! (= le!)- szólt Veronica. Az engedelmeskedett a parancsnak.”
Itt például ezt megoldhattad volna a következő módon is: „- Alloka! Giu! – szólt Veronica, mire az állat lehajolt, így engedelmeskedve a parancsnak.”
Így máris kiderül, hogy mit is jelent a leírt vezényszó.
Az is feltűnt, hogy mielőtt a lányok hazamentek az idő-kapuval, kikötötték Allokát, ami két okból érdekes: Már nem volt olyan kicsi az állat, hogy könnyűszerrel meg lehessen állítani egy egyszerű kötéllel. A másik, ha pedig mégis, akkor a lányok magatehetetlenül magára hagyták őt.
Illetve rondították a műved olyan hibák, melyek nem a valóságnak megfelelő helyzeteket mutattak, pedig ott annak kellett volna lennie az eseményeknek. Ilyen például az, hogy Veronica hiába megy majd az ásatásokra, senki sem visz magával az utolsó iskolai napra kést, meg kötelet.
És itt el is jutottunk az érzelmek megjelenítéséhez, amiben már az elején egy nagy bakit követtél el, mely végigkísért a mű egész hossza alatt: Mikor Veronica rájött, hogy hol vannak, teljes nyugalommal mondta ki.
Senki sem kezelné ilyen békésen azt a helyzetet, amibe a lányok kerültek, ezzel az egész novelládra rányomtad a pecsétet. Ez a fajta – lehetetlen – nyugalom végigkíséri az egész mű cselekményét, ami igen zavaró.
Főleg annál a résznél szúrta a szemem, amikor ellopták a kölyköt, illetve amikor felültek az egyik dinoszaurusz farkára és ott utaztak. Szerintem nem nagyon van ember, aki ha az előzmények után nem kapott volna sokkot, még erre is lett volna bátorsága.
A másik pedig a szülők reakciója, ami kifejezetten lehetetlen. Képzeld csak el, hogy ennyi idő után hazatérsz! Hogy reagálnának a szüleid? És akkor mit szólnának, ha ezt mesélnéd nekik?
Ráadásul Giuditta miért Veronicáékhoz ment rögtön? Ha valaki ennyi ideig nem látja a családját, akkor nem húzza az időt, amint csak lehet hazatér.
* Eredetileg nem szerettem volna rá pontot adni a fent említett hibákért, de utána néztem az Allosaurusnak és a leírt adatok nagyjából egyeztek vele, így gondolom, hogy az összes többi említett lény is a valóságnak megfelelő volt. Így bártan neked adom ezt a pontot, hiszen nagyon sok munkád – vagy tudásod? – van a leírt novellában.
Nanó
Kirívó novella volt, annyi szent. Ezelőtt még sosem kaptunk dinoszauruszokról szóló pályaművet. Az alapötlet kicsit sablonos, de új köntösbe bújtattad és láthatóan nagyon utánajártál a dolgoknak, és emiatt nem vonok le egy pontot, a minőségéből viszont kénytelen leszek, mert – főleg az elején – olyan érzésem volt, mintha egy szakkönyvet olvasnék. Adatok és adatok, aztán megint adatok, és ezeknek egy része teljesen felesleges volt. Ez utóbbira itt is van két példa:
1. „- Az egy Stegosaurus armatus. A farkán lévő tüskék a védekezésben, a lemezei pedig a hőszabályozásban segítették.” – Ha ezt azért írtad volna le, mert később szükség lett volna erre az infóra, akkor semmi gond, de nem így történt. Csak egy újabb adat a többi magasság, hossz és súly között, amit semelyik fajnál sem felejtettél megemlíteni, ráadásul mindenhol ugyanebben a sorrendben.
2. „Alloka ekkor vette hasznát erős, izmos, 50 csigolyából álló farka erejének. Farkával vad csapásokat mért ellenfele oldalára (…).” – Nem látom be, hogy arra az ötven csigolyás részletre miért volt szükség.
Ebből következik egy másik dolog, ami inkább csak rossz szokás: mivel ez egy irodalmi szöveg, ezért a számokat nem számjegyekkel, hanem betűkkel illik kiírni. Ergo, a 150 az százötven, a 12 meg tizenkettő. Csúnyán is mutat, ráadásul akkora mennyiségben, amekkorában a kezdésnél használtad még ijesztő is, és a szöveg is száraznak tűnik tőle.
Néhol még az is előfordult, hogy a számokat is hibásan írtad le. El újabb példa, amit ugyanebben a formában kétszer is elvétettél:
„elérte a 3-4. 5 métert” – Helyesen: „elérte a 3-4-5 métert”. Ebből ugyan a négyest ki is hagyhattad volna, és ugye betűvel írva még szebb lehetett volna, de mivel egy újabb – szerintem – felesleges infóról van szó, ezért nem is tudom, hogy mit gondoljak róla. Talán jobb lett volna, ha ezeket az adatokat mellőzöd, és helyette ismertebb dolgokhoz hasonlítod az őslényeket. Itt arra gondolok, hogy a hét méteres magasság helyett mondjuk írhattad volna azt, hogy olyan magas, mint egy villanyoszlop, mert az emberek ezt sokkal könnyebben vizualizálják magukban, mint a számokban megadott paramétert. Ez csak jó tanács, ha akarod, megfogadod, ha nem, hát nem.
A következő hiba a szóismétlés. Ezt a jelenséget is többször láttam a művön belül, íme néhány szembeszökő példa:
„Nyakát 9 csigolya tartotta. Nyaka ívelt volt, a hozzátapadó izmok, pedig elég erősek voltak ahhoz, hogy súlyos koponyáját tartsák.”
„A kölyök az Alloka nevet kapta. A kölyökkel egész nap játszottak.”
„Megszokta a tüzet, de sült húst soha nem kapott. Ő mindig nyersen ette a húst.”
„A lányok még aludtak Alloka hátán, és barátjuk viszont ment a són, és ösztönösen tudta, hogy hová kell mennie.”
„Aki a földre kerül, az halott, Ő, pedig még élni akart néhány évig még.”
A cím: már ebben találkoztam egy vesszőhibával. Helyesen így nézne ki: „Alloka, az allosaurus”. A vessző nélkül, ha hiszed, ha nem, elsőre azt gondoltam, hogy valami latin kifejezést adtál címnek.
A vesszőkkel azonban később is meggyűlt a bajod. Beírtam és kiemeltem őket, hogy lásd, hol a baj.
„No, mi az?”
„- Istenem, de jó újra itthon lenni.
- No, igen. Gyere, menjünk haza.”
A párbeszédeidben is akadtak rossz szokásra utaló jelek:
„Ahogy akarod Giud.- szólt csendesen.”
Így lenne helyes: „Ahogy akarod Giud – szólt csendesen.” Nincs pont, viszont van szóköz, mivel a gondolat nem zárul le a gondolatjel előtt, csak a „csendesen” szó után. A szóközről pedig annyit, hogy sokszor csak egyet írsz és azt sem mindig ugyanott – hol előtte, hol utána. Amikor a párbeszéd mondott szövege után egy kis hozzáfűznivalót írsz, előtte is és utána is egy-egy szóköz szükségeltetik. Ez az olvashatóság könnyítése miatt fontos.
És egy másik, hogy lásd, nem beszélek marhaságokat:
„- Ez jó volt.- állapították meg elégedetten mind a hárman.
- Álljunk tovább, mielőtt mások is jönnének-szólt Veronica.”
Helyette:
„- Ez jó volt – állapították meg elégedetten mind a hárman.
- Álljunk tovább, mielőtt mások is jönnének – szólt Veronica.” – Szóköz ja, pont nuku. Itt ugyanez a helyzet, de itt még a mondatvégi írásjeled is lemaradt:
„- Hát engem miért nem visztek? Tudok én vadászni még sebesülten is – gondolta az állat”
Egy másik párbeszéd-hibád a halmozott szóközhasználat az elején. Észrevettem, hogy minden párbeszédnek a legelső momentuma előtt sok-sok szóköz van, utána pedig a word tabulátorral rondít bele a képbe. Tanácsom: ha ilyenkor benyomod a visszavonás-gombocskát, akkor ez a probléma a dialógus végéig megszűnik. ;)
Általános helyesírási hibád a „dinoszaurusz” szó leírása, amit te mindvégig latinosan „dinosaurus”-nak írtál („a kis dinosaurust”). Nem helyes, és telességgel magyartalan. Töménytelen mennyiségű szép szava van ennek a nyelvnek, használjuk azokat!
Ide jön az is, hogy az „észrevették” egybe írandó.
Újabb probléma az, hogy a bekezdéseid túl nagyok. Itt a leíró részekre célzok, amelyeket teljesen egybe írtál, tördelések nélkül. Azt tartják, hogy a bekezdést akkor kell megtörni, amikor egy gondolatmenetnek vége szakad és újat kezdünk, de te volt, hogy még ekkor sem ütöttél entert:
„Életük visszazökkent a rendes kerékvágásba. Legalábbis azt hitték. Egy szép napon visszatért Késfogú.”
* Feltűnt, hogy amikor a két lány visszaugrott az időben egyáltalán nem lepődtek meg. Semmilyen utalás nem volt arra, hogy akár egy picit is sokkolta volna a tudat, hogy száznegyven-millió évvel korunk előtt járnak, és a dinoszauruszok látványát is olyan békével fogadták, mintha hétköznapi kutyák mentek volna el mellettük az utcán. Emiatt – és a többi érzelemleírás hiánya miatt is – sajnos egy pontot az érzelemmegjelenítésből is le kell vonnom.
Előfordult egy-egy elírt mondat, mely emiatt sajnos értelmét vesztette, és sokadszori olvasásra sem tudtam kibogozni az értelmét:
„Hamarosan a lányok gyalog folytatták az utat, mert a Diplodocus-farok kényelmetlennek bizonyult.” – Itt az előzetes infók maradhattak le.
„Támadást színlelet (…)”
Ezek pedig szórendi hibák és elgépelések:
„Ám a fiatal Allosaurust(?) nem volt könnyen lóvá tehető.” – „Ám a fiatal Allosaurust nem lehetett könnyen lóvá tenni.”
„(…) egyik karma felhasad(t), s a jobb lába eltört.” – Lehagytad a t-t.
Bizonyára érdekességnek szántad a Giu!; Va!; Andiamo!; Rimana!; és Andiamo! felszólításokat, de én személy szerint nem értem a funkciójukat. Ezek a parancsszavak magyarul is elég rövidek, felesleges volt emiatt egy idegen nyelven írnod őket csak azért, hogy utána zárójelben magyarázhasd a jelentését. A dínóknak úgyis tökmindegy milyen nyelven beszélsz, a lényeg, hogy a parancs jelentését ismerjék.
Egy logikai észrevétel: „Allokát sietve kikötötték (…)” Nem értem, szegény állatot miért kellett kikötni, hiszen akkor utána nem tud kiszabadulni szegény. Jó, világos, hogy ne tudjon átszökni a múltból a jelenbe, de ez így akkor is furcsa. Szebb lett volna, ha elbúcsúznak tőle.
Viszont van egy mondatod, melyeknek a megfogalmazása nagyon tetszett, mert még sosem hallottam előtte ezt a hasonlatot:
„Veronica úgy kémlelte az eget, mint a liba.”
Falusi lévén láttam már libát, úgyhogy számomra ez a megfogalmazás teljesen elképzelhető. =)
Szeretnélek megkérni, hogy ne haragudj rám a kukacoskodásom és a kilométeres kritikám miatt, de szeretném, ha előnyödre válnának a tanácsok. ;)
Minőség: 1 – túl sok adat, egybefolyt, darabolatlan szöveg,
Összesen: 10/5
Via
A novella egyedisége mellett nem lehet elmenni, anélkül hogy ne említeném meg, így ezzel kezdem, viszont kénytelen vagyok a fekete levessel folytatni, ha szabad így mondanom.
Amikor elkezdtem olvasni a történetedet először nem akartam folytatni – a száraz tudományos szövegek (amiknek a fél tartalma mellőzhető a művekben, mert a cselekmény szemponrjából totálisan lényegtelen) mindig elveszik a kedvemet. Ami pedig egy novella indításánál nagyon nem jó. Ahogy már előttem is mondták, célszerűbb lett volna a lényeges információkat beleépíteni az irományodba, a többiről pedig el is feledkezni, mert hidd el, akit nem érdekel ez a fajta alaposság ráadásul tudományos megfogalmazással, azt még véletlenül eltántorítod attól, hogy tovább olvassa. Igaz, ebben a kérdésben most magamból indultam ki, és elismerem, lehet hogy más tovább ment volna, legalább kiváncsiságból. Azt is el kell ismernem, ha nem olvastam volna el érdekes irományról maradtam volna le.
Más hibád is volt, mint például a szóismétlés és nyelvtani, valamint logikai bakik, amikről feljebb már szintén írtak, így ezekről nem pötyögnék. Vagy megfogadod azokat a tanácsokat, vagy nem, ez innentől kezdve rajtad áll.
Amit a legjobban hiányoltam az az érzelmek ábrázolása volt, anélkül kissé élettelenné vált a novella. Legközelebb erről ne feledkezz el, hiszen jól írsz, kialakulófélben levő stílusod van, már csak egy kis fejlődés kell a továbbiakhoz.
Pontszámod: 10/5
Charlie
Alexiel- Alloka az Allosaurus
Egyedinek egyedi volt, az szent. De kreatívnak már nem mondanám. Nagyon hosszú, bizony időbe tellett még elolvastam, és elemezni tudtam. Ne haragudj, de itt őszintén kimondom: nem élveztem az olvasást. Az alábbiakban természetesen mindent indokolok.
Mint a legtöbb alkotásban, ebben is vannak kellemes, és kellemetlen részek.
Pozitívumok:
- Fentebb már említett egyediség. Még egy versenyen sem olvastam ehhez hasonló művet. Ez ritka, és gratulálni tudok hozzá!
- Terjedelem. Tudom, hogy sok munkád van benne, és sok tudás. Ez nagyszerű dolog, nem is vitatnám el tőled.
És ne haragudj, de más nem igen fogott meg ezenkívül.
Nézzük a negatívumokat:
- Olyan mintha hülyének néznéd az olvasót, folyamatosan. Azt hiszem nálam ez verte ki azt a bizonyos biztosítékot. Olyan adatokat, dolgokat magyarázol el, amiket szerintem mindenki tud. Ettől vált unalmassá a műved.
- Érzelemábrázolás. Hát…ez is idegesített. Abszurd helyzetekben olyan természetességgel viselkedtek a szereplőid, mintha leugrottak volna a közeli pékségbe kenyeret venni. Semmi racionalitás nem volt az érzelmeikben. Semmi elképzelhető.
- A megfogalmazásod nem irodalmi. Szleng szavakat látok, nem kidolgozott leírásokat.
- Helyesírás. Na ezért nem szoktam harapni, de itt annyi szóismétlés volt, hogy bántotta szemem.
- Darabos, logikátlan szöveg.
Nem akartalak megbántani, kérlek, ne értsd félre. De azután hogy unatkoztam még olvastam, nem tudok több jót írni róla. Ez nagy probléma, mert ha csak ráakadtam volna a neten valahol, egész biztosan nem olvasom végig. Sajnálom, ha esetleg megbántottalak. További kellemes munkát, kitartás kívánok a fejlődésedhez.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés