Tudod, vártam, hogy eljussak a novelládig, ami most a harmadikként jött a sorban. Mindig érdekes olyan tehetségek írását olvasni, akinek a fejlődését már hosszú ideje szemmel követem, és mindig egyre többet és többet csillantanak meg magukból.
A megfogalmazásod egyre jobban kezdi elfeledtetni a kezdeti töredékességét, és egyszerű, ám mégis nagyon szép sorokba hajlik. Nagyszerűen közvetítetted a kívánt érzelmeket, és remekül válogatod meg hozzá a szavakat is. Teljesen átérezhető a kétségbeesés és a fájdalom, jól eltaláltad a hangulatot is, ami ehhez az alkotáshoz kellett és még helyesírási hibák sem rontottak az összképen.
Gratulálok a munkádhoz, nagyon szép novella lett!
Pontszám: 10/ 10
Charlie
Öszintén szólva eleinte furcsálltam, hogy semmi párbeszéd nincs benne, de kellemesen csalódtam: nagyon szép, igényes iromány lett. Szinte olvastatja magát. Igazából, semmibe se tudok belekötni. =)
Nagyon örülök, hogy láthatom, mennyit fejlődtél. Nagyon régen olvastam tőled, és ez teljesen más szinten van. Gratulálok!
Pontszámod: 10/10
Noi
Pont a minap beszéltük – ha jól emlékszem - Viával, hogy mennyit fejlődtél, és nem cáfoltad meg ezt a kijelentést, sőt! Alá is támasztottad, sziklaszilárd alapokon nyugszik immár ez a megállapítás.
Két apócska hiba szúrt csak szemet nekem:
Az egyik, hogy a három pont helyett sokhelyütt négyet, vagy többet használsz. Ha minden mondatod végén „…” lenne, akkor szükség is lenne rá - bár akor is hiba lenne -, de mivel nagyszerűen tisztában vagy azzal, hogy hol és miért kell őket alkalmazni, bőven elég a három is - és kötelezően csak három.
A másik pedig a „minden úgy van, ahogy hagytál” részlet, amely nekem kicsit furcsán hangzik, inkább „minden úgy van, ahogy hagytad” kéne oda.
Illetve furcsa volt a végén az a "nézek ki a fejemből" ...
De ezeken kívül semmi más.
Az alapötlet kicsit elcsépeltnek mondható, de olyan gyönyörűen írtad meg a novellát, hogy észre se vettem, csak amikor a végén a pontozáshoz értem, így azt hiszem jogos, ha megkapod mind a két pontot, mert ha nem is különleges a történet alapja, a körítés mindenféleképpen az.
Hihetetlen szépséggel írtad le a szenvedést, a hiányt és minden egyes érzelmet. Azt hiszem Te is egy olyan versenyző vagy, akinek ha tehetném 2+1 pontot adnék az érzelemábrázolásra.
A vissza-visszatérő momentumok (például a dal, vagy az éneklés), csak még jobban erősítik az érzelmi töltöttségét a novellának. Nagyszerű ötlet, csodás kivitelezés.
Tökéletes ellentét a meseszerű múlt és a jelen sivárságának érzése között. Gratulálok hozzá! „A fejemben most nem cikáznak gondolatok, szürke homály borít mindent, mint a por egy régi ház padlásán lévő mesekönyv ütött-kopott lapjait.”
A másik legszebb idézet a műből: „Folyni kezd belőle a vér, s a könnyeivel egyesülve elégnek a cseppek a szenvedés lángjaiban.”
Szerintem, aki nem is olvasta el a novellát, csak ezt a véleményt, ezzel a két csodás idézettel tőled, már megérti, hogy miért adok maximális pontszámot.
Azt hiszem, nálad is egy nagy gratulációval kell indítanom: gratulálok!
A novellád teljesen magáért beszél: csodás leírásnak, fogalmazókészségnek és érzelemábrázolásnak lehettem szemtanúja, amit nagyon szépen köszönök.
Az egész egy élmény volt. Az, ahogy közben be-bevillant, hogy hogyan írtál régen, és hogy mire vagy képes most…! Nos, ez leírhatatlan. Azt mindenesetre láttam a verseiden, hogy sokat fejlődtél, de azt távolról sem gondoltam volna, hogy ennyit! Mesterien játszottál a szavakkal, és nem tudom, hogy ezt a művet az előtt írtad-e, hogy megmutattam azt a szinonima-szótárt, de szóismétlést sem vettem észre. Változatos a szöveg, lebilincselő és elgondolkodtató.
Van benne egy szokatlan dolog is, amit eddig még sehol sem láttam: nincs párbeszéd. A leírásokba ágyaztad bele a párbeszéd szövegeit, és igencsak ügyesen.
Amiket észrevettem:
1. Minden bekezdés előtt három szóközöd volt. Tudom, hogy az első sor behúzását, akartad ezzel kompenzálni, de van ennek szebb módja is. (A lap fölötti vonalzón, baloldalon találsz két pici háromszöget és egy négyzetet. Jelöld ki a szöveget, a felső háromszöget húzd odébb, és készen is van.)
2. És ha már az általános hibáknál tartunk, akkor felhozom a pontpontpont-témát is, ami nálad pontpontpontpont. És nem tudom, miért van, de a …-jaidat a word-öd nem alakította egy karakterré, és mindannyiszor aláhúzta zölddel. Nekem is csinált ilyet régen, de a cserés módszerrel ez könnyen orvosolható.
3. És van még egy nagy hibád: a bekezdéseid között van egy üres enter. Helytelen így, és tanácsolom, hogy szokj le róla. Ha sokat alkalmaztad, akkor cserével ezt is meg lehet oldani. (Ha nem tudod, hogyan kell, majd msnen elmagyarázom.)
5. „A kétségbeesettségtől, és a gyomromba uralkodó hatalmas gombóc, valamint a lelkem ólomnehéz súlya miatt egy hang se jött volna ki a tokromon.”
Ezt azért emelem ki, mert megfogott.
6. „Próbálom őket elűzni, százszor is, de tízezerszer térnek vissza.”
Ezt szintén. Semmi kihívóan különleges nincs benne, de nekem mégis tetszik. =)
Alapötlet: 2
Helyesírás: 1 – a formai bakik miatt.
Megfogalmazás: 2
Érzelmek megjelenítése: 2
Minőség: 2
Összesen: 10/9
Via
Zsu - Kérlek, felejts el…
Megerősítem azt, amit már a többiek is elmondtak veled kapcsolatban. Azt, hogy a „kezdetek” óta, rengeteget fejlődtél, mint művészileg, mint pedig irodalmilag, és lehetetlen nem észrevenni. De mivel nekem az a dolgom, hogy kritikával illessem a munkád, a dicsérő szavak mellé szeretnék adni neked pár megfontolódó mondatot is. Tudom, hogy könyvet írsz, ezért még fontosabb számomra, hogy kritikámmal adjak neked pár támpontot. Elöljáróban, annyit mondanék, hogy a maximálisan tökéletes, nem áll távol az alkotásodtól.
Kezdjük tehát, a pozitívumokkal:
- Az első, és legfontosabb: Az érzelemábrázolás. Azt hiszem, ebben volt a novellád a legerősebb. Számtalan művészi képpel, hasonlattal érzékeltetett a főszereplő lelkivilágát, ezzel teljes belátást engedve annak gondolatai közé. Ez hatalmas piros pont- az olvasó úgy válhat eggyé ugyanis egy történet szereplőjével, ha közel engedjük hozzá Te ezt megtetted, őszinte elismerésem!
- A párbeszéd hiánya, melankolikussá, drámaivá teszi az alkotást. Mintha azt sugallná: „Már nincs kivel beszélnem, önmagam vagyok”. Ez a rejtett, művészi szimbólum, úgy látom ösztönösen jött elő belőled. Ez azt mutatja, hogy valódi tehetség vagy.
- A kifejezéseid érthetőek, a mű olvastatja magát. Habár egyetlen szálon fut a cselekmény, azt ezernyi gondolat öleli körbe, így kiélezed a hősnő lelkében zajló szenvedéseket.
Drámai, gyönyörű, és egy leendő művészhez illő megfogalmazást láttam. Most pedig, szeretném felhívni a figyelmed pár hibára is.
A helyesírási hibákért nem harapok, mert én sem kapnák aranyszobrocskát egy versenyen sem értük. A formai hibáidra pedig Via, felhívta a figyelmedet. Éppen ezért, én mást mondanék:
- Néha túlontúl törekszel a művészi megfogalmazásra, görcsösen kerülöd a szóismétlést. Ezekkel pedig van, hogy mesterkélt hatást érsz el:
„A fürdőbe sietek, hogy lemossam a véred kezeimről. Megnyitom a csapot, a meleg víz alá tartom kezem, és dörzsölgetni kezdem a vörös színfestéket, de nem akar lejönni.”
A vörös színfesték itt egyáltalán nem helyes szó, mert értelmezésileg nem a vért jelenti, hanem festéket. Ezt kiküszöbölhetted volna egy egyszerű festék-vér hasonlattal is. Én tudom, mit szeretnél ezzel mondani, de más számára talán zavaró lehet.
- A másik zavaró dolog számomra, a „fakabát” szócska volt. Nem illik egy művészi hangvételű szövegbe. Ha a megfogalmazás nem hétköznapi, nem használhatunk ilyen szavakat.
- Néha túlhalmozod a jelzőket is, ami nehezebbé teszi a megértést. Van, hogy nem a megfelelő helyen alkalmazod őket, vagy logikailag nem függnek össze. „Elégek belülről; a fájdalom éles szilánkjai szétmarnak belül, darabokra tépnek szét”
Ha valaki elég belülről, a fájdalom szilánkjai nem marhatják szét. Főleg azért nem, mert a tűz nem megfogható, elemi dolog, a szilánk pedig az anyagi világ egy „tárgya”
Azt hiszem ezzel zárom is soraimat, mindent elmondtam, amit szerettem volna. A továbbiakban nagyon sok sikert kívánok. Érd el az álmaidat, add ki a könyved, és mutasd meg mi rejtőzik még benned!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés