[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
"Nem figyelsz, s már morzsolom az imát:
Túl nehéz az élet, Uram, vedd tőlem!"
Nagyonr emélem, hogy ezt nem gondoltad komolyan. Ez akasztott meg a versben a legjobban, és bár gyönyörű, kicsit meg is ijesztett - főleg az után, hogy pár napja Lena is sokkolt egy durva versével.
Továbbra is tartom, hogy nagyon ügyes író / költő vagy. <3
Válasz:
Szia, Drága!
Nyugi, ez csak egy vers, nem kell mindent komolyan venni, bár az tény, hogy mivel önismereti alapokra épül, sok valósággal egyező pontja van. =)
Köszönöm szépen, nagyon jól esik. ^^
Nanó
|
Nagyon tetszik a vers!
Válasz:
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, nagyon jól esett. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed az egyik versem. =)
Nanó
|
Kedves Nanó!
Elolvastam az Önzés? c. szösszeneted.
Ne haragudj, erről nem igazán írok kritikát, mert a szerelem nem az én témaköröm. Nálam ilyenkor általában csak két kategória van, az, amelyikbe beleszeretek elsőre, meg a többi. A többi nem azt jelenti, hogy rosszak, csak nem fogtak meg. Nekem ez most a többibe tartozik, de vigasztaljon, a másikba szinte lehetetlen bekerülni.
További jó írást, majd még jövök olvasni. :)
És szeretettel várlak téged is hozzánk! :)
Anna Éva
Válasz:
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem, hogy időt szántál arra, hogy elolvasd a munkám - immár a sokadikat -, és igazán hálás vagyok, hogfy őszintén elmondtad a véleményed nekem. =)
Ha nem szereted a szerelmes, romantikus történeteket, akkor egyedül a Beszélgetés a Tündérrel és Az idő fogságában című irományokat tudom neked ajánlani, mert többségben ilyen alkotásaim vannak. =)
Köszönöm szépen még egyszer:
Nanó
|
Drága Nanó:-)
Élvezet volt olvasni az összes alkotásodat, s most engedd meg, hogy elmondjam részletesen, mit gondolok róluk. Természetesen a véleményem „egyéni” és a saját értelmezési lehetőségeim közül kerül ki, de remélem sikerült megértenem műveid mondandóját:-)
Otthon:
Igencsak szimbolikus, sok mindent bele lehet látni. Utal a lélek otthonára is, a testre, és természetesen rámutat a szó általános érvényű jelentésére is: Magára a házra, a környezetre, amiben élünk. Érdekes párhuzam olvasható ki a sorok mögül: otthonunk csak akkor van igazán, ha a lelkünk valóban elfogadja az adott testet, amiben élünk, és a környezetünkben ott van minden olyan ember, akik képesek magának az otthonnak a megteremtésére.
A versben szereplő főhősnő nem elégedett magával hiszen:
„Testem egy börtön,
A hajam össze-vissza,
Bőröm a sminkem issza”
Elrejti a valódi arcát a világ elől, s így még fájdalmasabb a hazatérő találkozás önmagával, hiszen akkor szembesül az álarcával.
„Bár lelkem még mindig kába,
S csüggedt, hisz hiába várja”
Mintha nem lenne elég, nem csak a külsejével van problémája, hanem hiányzik is neki valami, valaki-aki értemet adna az „otthon” szónak. A lírai én várakozik, az idő áll, és a végső következtetés igen csak fájdalmas:
„Látja ám, tán miért
A szó oly kimért:
Hazaértem…”
Kiderül, a szó azért olyan kimért (rideg, távolságtartó), mert a szereplő nem érzi „otthonának” a közeget, amiben mozog, s a testét sem. Különleges a költeményed külleme is, két háromszöghöz hasonló strófából áll. A háromszög az egység jelképe, hétköznappiban „háztetőnek” is hívhatjuk ezt az alakzatot. És mint tudjuk, a tető védi a lakást a beázástól, környezeti ártalmaktól, magától a külvilágtól. A felfordított tető, belső nyugtalanságot, védtelenséget is jelezhet. Nincs ami megvédjen, a világgal szemben… az Otthon így-fedetlen…
Hol vagy?:
Az előző vers nem bővelkedett annyira művészeti képekben, mint a „Hol vagy”. Hasonlatokat, alliterációkat, szinesztéziákat használsz, így mint egy festményt-elénk tárod az érzelmeket. Az első versszak nem számon kérő, inkább könyörgőnek, fohászkodónak nevezném. A lírai én siratja a párját, és felteszi a vers, fő kérdését:
„Hol vagy kedves?”
A következő két sor kitekint, apró jellemábrázolást kapunk. A férfi inkább a testiség nyelvét használja, mint bókokat, s ezt a szerelme hiányolja.
„Kedves a csók,
De néma bók.”
A második teljes strófa, ismét a költő kérdésével indul, majd egy gyönyörű hasonlattal zárul.
„Lelkem ága
- min szívem fája –
rügyét várja?”
A fa képe, mindig az életet, a biztonságot jelképezi. Ez a fa, mely tulajdonképpen a lírai én-csak a rügyezésre, kibontakozásra vár, de ezt csak a másik személlyel teheti meg. Egy apró momentum: szerintem ésszerűbb lett volna a fával kezdeni, majd úgy az ágra térni, s végül a rügyre. Így a fokozás talán teljesebb lehetne.
Ismét két átvezető sor-ezek megint a testiségre utalnak, ahogy a következő részben is megjelenik motívumként a vágy.
A lezárás melankolikus, és keserű:
„Finom a vágy,
Puha az ágy.
…de üres,
…nem tüzes.”
Ezt azt hiszem, nem kell magyarázni, csodásan, és nagyon szívet fájdítóan írtad le a lényeget. Lenyűgöztél Nanó, őszintén!
Hiába írom le:
Költeményed érdekes módón agresszív, bár elsőre nem tűnik annak. Rájöttem, hogy a „bármi” szó ilyen erős, és gyakori használata egyfajta indulatot ébreszt az olvasóban. „Csináljak akármit, az úgy sem lesz jó”. Heves indulatokat tudsz szülni, erre remek példa az első versszakod. azt had tegyem hozzá, hogy az ingerültség egy nagy adag csalódottsággal kombinálódik, s a kettő egyvelege az, ami igazán hitelessé, teljessé teszi a versed.
„Bármit költök, az csak félig valós,
Bármit szólok, lelkem érte adós.”
Ezt a két sort-mint nagy kedvenceket emelem ki, főleg az utolsót: hiszen annyira sokatmondó.
A második strófa követi az első gondolatmenetét, mintha az író azt mondaná: „Tessék, igen, ezekért is én felelek”
A harmadikban ismét fokozást olvashatunk, egyre szenvedélyesebben, egyre túlzóbban kapunk képeket- a lírai én kiborul, és elmondja mit érez, gondol valójában.
„Bármit írok, felesleges minden,
Bármit mondok, lényege már nincsen,
Bármit költök, hasztalan locsogás,
Bármit szólok, csak közbekotyogás.”
A levezető versszak, reálisabb, a vihar után, megérkezik a csend is. Azért találunk itt még egy erős eszközt: márpedig a kalapácsot, amely mindennek a szétzúzására utal, s ha ez megtörténik a lírai én kiszabadulhat, a magányból, a saját „hibáiból”.
Hajnali remény:
Mint már mondtam: Szerelmes vagyok a címbe! A hajnal mindig egy új nap kezdete, s itt még valóban-mindig van rá remény, hogy sikeres 24 óra elébe nézünk.
Komoran indulunk, már megint reggel, minden indul előröl. A legnagyobb probléma, hogy itt a minden, a monotonitás, a szürkeség. A főhősnőnk ugyanazokkal, vádakkal néz szembe, mint mindennap, de már annyira unja őket, hogy ki is mondja: „neki már mindegy”. feladta a harcot, mivel a másik eddig nem hallotta meg amit mondott, amit kért.
„Újabb reggel, jő vele egy újabb mosoly,
Nekem már régóta mindegy, csak ne okolj.”
A következő versszakban ismét előkerül az álarc motívum, a lírai én: nagyon mást akar mutatni kifelé, mint aki valójában. Ezért aztán teljesen uralkodik önmagán, még az arcizmain is- nem engedheti meg, hogy lássák, mi játszódik le benne:
„Vívok, hogy arcomon egyetlen egy izom,
Se rángjon, mint mikor citromlevet iszom.”
Az utolsó strófánál lehull az álarc: este van. Nincs szükség arra, hogy megjátsszon valakit, aki nem igazán ő. Visszatér a kínba, azokhoz a problémákhoz, melyek igazán foglalkoztatják.
A lezárás keserű, de reményteli, magában hordozza a következő hajnal reményét:
„Hogy a pirkadat már nem lesz ilyen kemény...”
A leírhatatlan leírva:
Isteni cím! Rögtön egy ellentétpár, és még alliterálnak is. Szenvedélyes, lüktető választás. Tulajdonképpen a mondanivaló egyszerű, és hatásos, mivel azt gondolom - sokan átélték már ezt. Itt nincs mit megfejteni, világosan kiderül: A lírai én szenved a szerelemtől, kevésnek tartja magát választottjához:
„Hogy rád nézve mindig érzem:
Neked az én testem kevés.”
A lezárás gyönyörű, életre kel az eddig lappangó kín:
„Körül sem tudnám azt írni,
Ez mennyire is bonyolult,
Hogy szívem ismét, már megint,
Ezredszer is összeszorult…
Miattad.
Már megint…
miattad.”
Remélem tudtam használható dolgokat hozzáfűzni az alkotásaidhoz, és köszönöm neked az élményt, rengeteg csodálatos műt olvashattam tőled. Légy tisztábban azzal, amivel én: Hatalmas tehetség vagy, és van érzéked a költészethez. Bízom benne, hogy segítettem megválaszolni, frissben feltett kérdésedet:-P
Szeretettel, és elismeréssel: Lena
Válasz:
Drága Lenus!
Ezt komolyan hihetetlen érzés volt olvasni, egyszerűen elképesztően jól estek a szavaid. Körül sem tudnám írni, hogy milyen szívet is melengető egy ilyen hosszú, részletes véleményt olvasni, amin tényleg maximálisan látszik a belefektetett idő, figyelem és szeretet. Őszintén hálás vagyok neked minden egyes papírra vetett betűdért. <3
A legfurcsább az otthon értelmezését volt olvasnom, mert nagyon sok mindent én magam nem vettem észre benne, mégis tökéletesen magamra tudtam húzni azokat, amiket te leírtál benne. A legérdekesebb pedig az volt, hogy én sokat gondolkoztam, hogy vajon miért jött éppen most, éppen itt ez a háromszög-elrendezés, és te ezt is tökéletesen megfejtetted, és valóban, most már én is teljesen értem a saját költeményem. Bár ez az összes többire is igaz. Sok olyan dologra mutattál rá, amit valóban érzek, gondolok – mégsem fedeztem fel a verseim sorai között.
A következő versnél pedig megfogadom, amit a szív-fáról mondtál, hiszen tökéletesen igazad van benne. Köszönöm szépen a tippet, valóban hasznos volt. Örülök, hogy nem csak pozitívumokat emelted ki, hanem hasznos tanácsokkal is elláttál.
Én köszönöm azt az érzést, amit a verseimet elemző szavaiddal adtál nekem. Igazán hálás vagyok neked, értük. Köszönöm szépen. <3
Szeretlek:
Nanó
|
Hoppá, egy valamit kihagytam, amit pedig bele akartam írni a véleménybe:
Az nem igazán tetszett, hogy Lenust és Viát a szőkének meg a barnának szólítod benne. Ez elég személytelen, nem azt sugallja, hogy ők jóbarátaid, inkább úgy hatnak, mint kórházban a fülgyulladásos, meg az epeköves. Csak jelzők alapján azonosítják a beteget, mert amúgy nem foglalkoznak vele, hogy kicsoda és mi a neve. Jobb volna, hogy a lány, vagy a szőke lány, ha fontosnak tartod a hajukat, vagy a barátnőm, ilyesmi.
Ennyi, ezt felejtettem ki. :)
Válasz:
Szia ismét! =)
Köszönöm szépen, hogy ezt megosztottad velem. Tudod, te vagy a második, akitől ezt hallom, úgyhogy azt hiszem a szóismétlések elkerülésére szánt efféle módszerem a jövőben mellőzni fogom mostmár tényleg. =)
Köszönöm, hogy szóltál, örülök, hogy írtál megint. =)
Nanó
|
Kedves Nanó!
Elolvastam a 2012. - A szeretet halhatatlansága c. novelládat.
Szerintem nagyszerű ötlet!! Én ugyan nem ilyennek képzelem el a világvégét, és nem hiszek abban, hogy 2012-ben eljön a világvége, pontosabban abban hiszek, hogy ezt senki sem tudja előre megmondani vagy kiszámítani, de most nem ez a lényeg.
A farkasokon ugyan meglepődtem, de hát mindeki másképp képzeli el a végét, és mondtad, hogy egy álom alapján írtad, gondolom abban szerepeltek a farkasok.
Ahogy halad előre a történet, úgy egyre jobban beleéli magát az ember. Ezt segíti az is, hogy ti hárman vagytok a főszereplők, és nem kitalált emberek. Ez sokat dobott rajta.
A befejezés is nagyon jó lett, reménykeltő és megnyugtató.
Negatívumnak annyit, hogy szerintem néhol túlbonyolítottad a fogalmazást, de az alján te is említetted, hogy az most nem lett a legjobb, de összességében nem rossz, nem zavaró, nem veszik el benne maga a cselekmény.
Üdv:
Anna Éva
Válasz:
Szia!
Igazából én sem hiszem, hogy ilyen lenne a világvége (vagy bekövetkezne) - de ha belegondolunk: a történetben sem jött el a várt esemény. Igazából elég sajátos nézeteket vallok ezügyben, ha érdekel, akkor nyugodtan utána is tudsz olvasni ennek: ITT.
Igen, egyedüli változtatásként egy szereplőt szedtem ki a történetből, akit nem szerettem volna negatív fényben feltűntetni, mert az álmomban nem játszott túl pozitív szerepet. És igen: álmomban is mi voltunk a szereplők.
A fogalmazás túlbonyolításához annyit fűznék csak hozzá: inkább egyszerűsítettem önmagamhoz képest. Olvasd el például Az idő fogságában című novellámat! Utána megérted, hogy miért ezt mondom... =)
Köszönöm szépen a hosszú, elemző véleményed ismét:
Nanó
|
Kedves Nanó!
Lena már tudja, hogy nem vagyok egy nagy vers kritikus, nálad sem próbálkoznék vele. :)
Így csak annyit mondok, hogy nagyon tetszett a versed, nagyon megfogott a virág motívum. Kedves, reménykeltő mű. Talán azért tetszett meg ennyire, mert még régen, jópár éve már, én is írtam egy verset, amiben a virág szimbólumát használom, s az is hasonló hangvételű, talán a lélektani a legjobb szó rá. Megmutatom, ha van kedved, olvasd el, és mondd el te is véleményed. Nem szúrom be ide, nem akarok vele belekontárkodni a vélemény rovatba, de itt a linkje: Vers
A tiéd nagyon tetszett, szépen fogalmaztál, és jól bánsz a szavakkal, hogy kellően finom képet fess a virág-vágyakról.
Szia!
Anna Éva
Válasz:
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy elnyerte a teszésed. A gyöngyvirág a kedvenc virágom, éppen ezért került bele a versembe, már hosszú ideje terveztem, hogy beleszüvöm az egyik költeményembe vagy novellámba, most pedig eljött az ideje, hogy helyet kapjon a sorok között. =)
Az oldalatokon elmondom a versről holnap a vélményem. =)
Köszönöm szépen ismételten, nagyon kedves tőled:
Nanó
|
Szia Nanus:-)
A Gyöngyvirág vágya is nagyon szép, érzékletes, szimbolikus költemény, amiben megcsillogtatsz egy darabkát a bölcsességedből:-) Gyönyörű költői képek, metaforák vezetnek a mondanivalóig, ahol a vers beteljesedik. Ráadásul tudom mennyire szereted ezt a növénykét, és örültem neki, hogy beleültetted az alkotásodba.
Végre ismét egy pozitív, bizakodó verset olvashattunk tőled, és bevallom- kellemesen frissítette az eddigi ugyan csodás, de búskomor műveket:-) Remélema továbbiakban még sok reményteli versedet olvashatjuk:-)
Puszi, Lena
Válasz:
Szia!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, igazán örülök, hogy elnyerte ez a versem is a tetszésed. Komolyan, már nem is nagyon tudok mit mondani, ezerszer megköszöntem már mindent... és még ezerszer meg is fogom, hiszen hihetetlenül hálás vagyok a támogatásodért. <3
A szeretemnél is jobban szeretem, mint ugye tudod: a kedvenc virágom. ^^
Szeretlek:
Nanó
|
Szia Nanó<3
Csodálatos lett az Angyal híd c. költeményed. Jól tudod, hogy rajongok a szabadversekért, amelyek kötetlenek, ösztönösek, és éppen ezért hitelesebbek is a szerkesztett társaiknál. (Mindig pillanatnyi érzelmeket, és látomásokat mutatnak be, ezáltal véleményem szerint , emberközelibbek, és lüktetőbbek)
Ráadásul csodás természeti képek, és metaforák szabdálják végig a műalkotásod, a természet mint "ölelő öl", és "teremtő anya" tűnik fel benne, ezenfelül az angyalokkal is mély, és őszinte a kapcsolata. Formájában, és verselésében is profi munka!:-)
Gratulálok, szép munka:-)<3
Válasz:
Szia!
Nagyon édes tőled, hogy máris írtál nekem, az pedig, hogy ilyen kedves, dicsérő szavakat adtál nekem ajándékba - egyszerűen elmondhatatlanul jó érzés.
Nagyon szépen köszönök mindent.
Szeretlek:
Nanó
|
Szia!:-)
Az új versed ismételten remekel, nem is tudnék róla igazán újat mondani, hozod a megszokott minőséget-ami azt hiszem önmagában is elég nagy bók:-)
Érdekes kérdéseket teszel fel a költeményedben, azt gondolom mi magunk is sokszor futattjuk át ezeket a dolgokat az agyunkban... elgondolkodtató és művészi:-)
Nagyon ügyes vagy drága<3
Válasz:
Szia!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm ismételten a szavaidat, nagyon édes vagy, hogy ma másodszor is egy ilyen szépen felépített, kedves véleménnyel illetted a munkámat. ^^
Szeretlek:
Nanó
|
Szia Nanus:-)
A Kárhozott lélekben végig nagyon erős természeti képeket használsz, ezzel életre keltve a főhős saját érzelmeit. Mintha a versedben megjelenő természet, egy belső, intim lelki világot mutatna be, és ez nagyon-nagyon tetszik.
Ráadásul a költői képeid érzékletesek, szimbolikusak, logikusak, pedig úgy gondolom, mikor ennyi jelzőt használunk, nehéz megmaradni a tartalomnál, lényegnél, de ez is azt bizonyítja, hogy egyre profibb vagy. Könnyedén mennek már az effajta dolgok.<3
Tartalmilag több mint érdekes, végkifejletében és mondanivalójában, a reményvesztettség, és a halál biztos tudata: drámaian zárja le az alkotásodat. Egyúttal el is gondolkodtat, hiszen a Kárhozat, mindenkinek mást jelent(het).
Először találtam hibát a munkádban (legalábbis úgy emlékszem):
"Árad a sok érzelem, elmosva az elmét, s a józanész szavát,
Mocskos-férgessé téve az új életet hozó tavasz összes havát."
Ez kicsit megzavart, mert a tavaszt általában nem a hóval azonosítják, hanem a sarjadással, míg a hó bármilyen szép is, mégiscsak egy hideg, napsugarak által halandó természeti forma. Az a tavasz, amelyik a költeményedben „új életet hoz” nem lehet ennyire rideg, hiszen akkor a hó alatt, a föld mélyén az „új élet” elrohadna. Ezt természetesen nem biztos, hogy pontosan így értetted, de mint olvasónak nekem ez a kettő, éles ellentétet alkotott logikailag.
Ezen kívül más hibát akarva sem tudnék találni, profi költemény, fogadd érte őszinte elismerésem.
Még sok ilyet kérek, kérünk!:-)
Válasz:
Szia!
Hú, nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten ilyen hosszan írtál nekem, igazán jól esik, hogy megint ennyi kedves és segítő szóval megajándékoztál egy ilyen rövid vers kapcsán is. Annak pedig pláne örülök, hogy kritikával is illetted a munkámat, hiszen erre is szüksége van az embernek. Pláne egy baráttól, mert akkor sokkal kevésbé "bántóbb", és sokkal könnyebben beemeli az ember gyomra.
Amúgy az a havát szó itt a hónapot jelenti. Vagy legalábbis én olyan értelemben szerettem volna papírra vetni... Eddig bele sem gondoltam, hogy van más olyan magyar szavunk, ami ugyanebben az alakban mást jelent... hogy az olvasók másra is asszociálhatnak. Azt hiszem, amint versírásra érzek késztetést, ezt veszem elő először, hogy átírjam. =)
Nagyon szépen köszönök mindent:
Nanó
|
Kedves Nanó!
Elsőként a "Ha lenyugszik a Nap" című novelláddal kezdtem, és meg kell mondanom, hogy igen jóra sikeredett.
Nagyon tetszik a kidolgozottsága, habár én jobban szeretem a történeteket, de persze ez csak a véletlen volt, hogy pont ezt választottam. A maga nemében igazán remek alkotás.
Tetszett, hogy az alkony képével párosítottad a lírai én érzését, nagyon ötletes megoldás volt.
A tartalmához pedig csak egy Rowling idézetet tudnék hozzáfűzni.
"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."
Még sok ilyet és hasonló szépet! ;) =)
További kellemes napot! E.L. =)
Válasz:
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, valamint azt is, hogy írtál nekem. Pláne, hogy ilyen kedves szavakat hagytál nekem ajándékul hátra. =)
Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, annak ellenére is, hogy már ezerszer elterveztem, hogy leszedem, hiszen azóta megszületett a nagytestvére, a sokkal jobban kidolgozott és szebben papírra vetett "Jégvirág". Nekem az a novella olyan, mint egy kis mostoha gyerek, úgyhogy pláne örülök, hogy tetszett. ^^
Köszönök mindent:
Nanó
|
Kedves Nanó!
Az Életem lapjai című versed egyszerűen magával ragadó, ha háromszor nem olvastam el, akkor egyszer sem. Nagyszerű költőnek tartalak, ahogy haladsz előre az időben, az alkotásaid úgy válnek egyre inkább fajsúlyossá.
Nagyon tetszett a szokatlan formai megoldásod, a rímek összecsengése, és remek ötlet volt dőlt betűkkel kiemelni bizonyos részeket. Ez a vers nem csupán elméleti síkon "üt nagyot" hanem rápillanatva is szokatlan és új.
Különös: Mindketten Lenával remek költők vagytok, azonban megfigyelhetően két külön stílust képviseltek. Ha jobban belevetem majd magam a munkáitokba bővebben is írok erről, ígérem. Elhamarkodottan azonban nem kezdek boncolgatásba. Viszont az leszögezem nektek, hogy mindketten tehetségesek vagytok, és nem úgy "átlagosan" hanem magasan veritek az amatőr írók alkotásait.
Hogy ez mennyire ösztönös, vagy éppen tudatos, azt nem tudom, de kétségkivűl: remekeltek.
Válasz:
Kedves Misha!
Elképzelhetetlenül jó érzés volt látni, hogy írtál nekem, az pedig tényleg kifejezetten szívet melengető volt, amikor olvastam, hogy milyen kedves szavakkal illetted a "munkásságom". =)
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem ezeket a gondolataidat, bár néhol már tényleg túlzásnak éreztem egy-egy szavad. Az pedig, hogy a munkáim minőségét és a verselésbeli tehetségemet Lenushoz hasonlítottad - akire maradéktalanul felnézek és profinak tartok - egyszeren leírhatatlan öröm volt nekem. =)
Nagyon hálás vagyok minden egyes szavadért, egy tündér vagy, hogy írtál.
Ezer köszönet:
Nanó
|
Csatlakozom Lenához, igazán megragadó vers. És főleg az őszintesége ragadott meg. Csak így tovább! (:
Válasz:
Szia! =)
Nagyon megörültem, hogy hátrahagytad nekem a véleményed, talán el sem tudnád képzelni, hogy milyen jól esett, hogy írtál nekem, és mennyire boldoggá tettél azzal, amit olvashattam. =)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm:
Nanó
|
Szia Nanus<3
Az Életem lapjai című költeményed megszokottan remek. Észrevehetően egyre többet találkozunk a határozott éneddel, ami arra enged következtetni, hogy valóban kezdesz egyre inkább magabiztossá válni, minek külön örülök.
Mit mondhatnék még? A forma szokatlan, éppen ezért én imádom, a rímek rendben vannak, a mondanivaló pedig ütős, tehát szép munka, amihez ismét csak gratulálni tudok:-)
Puszillak, Lena:-D
Válasz:
Szia!
Milyen kis leskelődős vagy, még premier előtt lebuktatsz... :P
Nagyon szépen köszönöm, igazán jól esnek a szavaid, annyira jó érzés látni, hogy ilyen szorosan velem vagy és bátorítasz, bíztatsz. Ez igaz, igyekszem egyre inkább kiállni magamért. =)
Köszönöm:
Nanó
|
Szia*-*
A véres a bosszú cimű versed, totálisan első helyre lépett nálam, több okból is *-*
Az egyik oka, hogy hihetetlenül dallamos, a rímpárok nagyon szépen kiegészítik egymást.
A rövid soraid kellő képen"odadöfnek" és határozottan közelnek gondolatokat
Mondanivalójában is nagyon pulzáló, nagyon erős, és az az agresszió ami benne van-pntosan annyi, amennyi kell bele, amennyi életre tudja kelteni a "bosszú" témakörét^^
Gratulálok hozzá<3
Válasz:
Szia!
Megtisztelő, hogy már premier előtt írsz nekem véleményt, nagyon édes tőled, nagyon-nagyon szépen köszönöm. <3
Igazán örülök, hogy elnyertem vele a tetszésed, tudod, ez a versem most nekem is nagyon tetszik, habár van benne egy-két sántikáló rímem is. De ez van, még nem vagyok profi - talán soha nem is leszek.
Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esnek a szavaid, a bókjaid, dicséreteid. Igazán hálás vagyok értük.
Szeretlek:
Nanó
|
Juj elnézést XD Valamiért a novelládat is belevettem a versbe XD (úgy látszik nekem automatikus, hogy két vers jön általában) nem figyeltem eléggé, sajnálom<3
Válasz:
Jaj, lököttke, nem haragudtam egy percre sem, egy jót mosolyogtam rajta, hogy milyen megszokással írod a többesszámot, Drága. =)
Szeretlek:
Nanó
|
Szia Nanus:-)
Ismét csodálatos két versel ajándékoztál meg bennünket, midnekttő ugyananynira tetszett. Gyönyörűek a művészi képeid, mindig tudod miylen rímeket használj így aztán minden alkotásod gyönyörű<3
Most sem csalódtam, gratulálok neked!
Válasz:
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, bár ma csak egyet töltöttem fel. :P Édes vagy, hogy írtál, nagyon kedves tőled, köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett. =)
Puszi:
Nanó
|
Szia Nanus!:-)
Mindkét versed gyönyörű, de engedd meg, hogy jelenleg a kedvencemmel, a Nem az vagyok c. költeményeddel foglalkozzam!
Formailag ismételten nem szokványos, elég szabadon mozogsz , ami tekintetben véve hogy szenvedélyes vers, rendben is van, és illik hozzá. Ami nagyon nagyon tetszett, az a kendőzetlen őszinteség, és az a némi kiábrándultság, ami kellőképpen erőssé, és magával ragadóvá teszi a művedet.
Érdekes volt látni a folyamatos fokozást is, ami egyre lealacsonyítóbb dolgokhoz vezetett, de végül mindet megcáfolva, eljutottunk a vers számomra fontos mondnaivalójához, ami a teljes, és egyéni önállóság, és azok feledése, akik ezt nem hagyják kinyilatkoztatni.
Fantasztikus alkotás mindkét versed, de számomra ez útóbbi, mindent tarolt, őszinte elismerésem:-)
Válasz:
Szia Drága!
Nagyon édes vagy, szívet melengető volt látni, hogy ilyen hosszan írtál egy versemről - habár ez korántsem szokatlan. Nagyon szépen köszönöm, azt pedig pláne, hogy mit írtál. Nagyon jól esett ez a részletes jellemzés, igazán örülök, hogy tetszett. =)
Igen, sokkal nyíltabb voltam, mint máskor, de kifejezetten jól esett ilyen verset írni. =)
Köszönöm megint, nagyon szeretlek:
Nanó
|
Mindkét költemény gyönyörű lett, és ismételten nagyon ügyes rímpárokat használtál. A hazugság-folyam érdekes, mert nem tanulságot lehet belőle leszűrni, hanem lelki állapotot, és ez más megvilágításba helyezi a történteket... (a hangulat verseknek megvan az a bája, hogy érzelmleg szerintem, sokkal inkább hatnak, mint egy "tanulság" költemény:-D)
Összeségében megint csak gratulálni tudok, hoztad a megszokott szintet, ügyes vagy<3
Szeretlek:-)
Válasz:
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy elnyerték a tetszésed, és annak is, hogy írtál pár kedves, biztató szót nekem. =)
Köszönöm szépen neked is, nagyon édes vagy.
Én is szeretlek:
Nanó
|
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés