|
Rómeó és Júlia
Nanó 2011.04.30. 11:14
Ajánlott zene: [link]
Rómeó és Júlia
Gyere, állj ki végre ellenem karddal, vérttel,
Írjuk nevünket a történelembe vérrel:
Legyünk hát mi az Új Rómeó és Júlia!
Legyünk az a pár, melynek el kell majd hullnia...
Első harcunk, s itt állunk a csatatéren,
És a szerelmünket már hiába is féltem -
Elveszett rég - már ha létezett is valaha...
Hát gyerünk, rajta, kezdődjön most el a csata!
Rántsd csak elő bátran, gyorsan a kardod, tőröd,
Ne féltsd hát annyira most az egyszer a bőröd!
Szúrj felém és vágj, hisz vérre megy most a móka,
Alattunk gyűlik már egy-egy vöröslő tócsa...
Kezünk megremeg, leesik belőle a kard,
Most nem söpröd le magadról az ölelő kart...
Gyere, ölelj olyan szorosan, ahogy csak bírsz!
Ajkamra égetett csókod hamva arany dísz...
Habár szeretők vagyunk, mégis ellenségek,
Téged ellökve harcmezőre visszatérek.
S második csatánk jön itt e mocskos téren,
A talpunk meg-megcsúszik a már kifolyt véren.
Kardod rántsd elő, s fejed büszkén szegd csak fel,
S térj ki ügyesen, ha a pengém feléd szel!
Óh, de ha nem tudsz, hát őszintén: azt sem bánom,
Hogy elvérezz – olyan régóta csak azt várom...
S ha ömlik belőled a vöröslő nedű,
Az a gyönyörű, s téged éltető levű,
Majd letérdelek melléd, karjaimba veszlek,
S egy kórházi ágyba lágyan, gyengén teszlek.
Gyere, térj végre magadhoz, csak ennyit kérek!
Hisz elveszíteni téged olyan nagyon félek...
De mégis, ha felébredsz, kitéplek az ágyból,
Hogy felnyársaljalak majd puszta gyilkos vágyból.
Harmadszor is itt vagyunk e véres helyen,
Hol meg van már nekünk ásva egy kettős verem.
Szúrj, döfd szívemig, vagy még mélyebbre a dárdád,
Állj mellettem büszkén, mintha halálom várnád!
De ne félj, utolsó erőmből visszaszúrok:
A te szívedben is megpattannak a húrok.
S ha te mellém rogysz, arcom mosolyra torzul,
Hiszen sikerült magammal rángassalak orvul.
De aztán majd közel, egészen melléd kúszok,
S ajkammal ajkaidért szomjasan nyúlok.
Gyere, és szállj velem az alvilágba alá,
Ha elragad minket a szenvedélyes halál...
Hát legyünk mi az Új Rómeó és Júlia,
Legyünk mi a pár, melynek el kellett hullnia...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
